Összefoglaló 2017. október 5., csütörtök

"Már annak is örültem, hogy egyáltalán pályára léphettem"

A hétfő esti Sopron elleni összecsapáson közel negyedórányi játéklehetőséget kapott Štefan Svitek vezetőedzőtől a mindössze tizenhat esztendős, saját nevelésű játékosunk, Kiss Angelika. A fiatal tehetség egyáltalán nem illetődött meg, őt kérdeztük friss élményeiről.

"Már annak is örültem, hogy egyáltalán pályára léphettem"


- Mennyire vagy pimasz a mindennapok során?
- Húha, szerintem egyáltalán nem jellemző rám a magánéletben, hogy az lennék. Miért kérdezed?

- Azért, mert a hétfői mérkőzés hajrájában szemtelenül blokkot adtál a rutinos Tina Jovanović-nak. Hogy emlékszel vissza erre?
- Lehet, hogy a kosárlabdapályán ez előjön, ott szükség is van erre. Ettől függetlenül Tina remek játékos, figyeltem a játékát, amikor nálunk játszott.

- Az erős Sopron ellen tizenhárom percet kaptál az edződtől. Hogyan láttad a mérkőzést belülről?
- Nagyon jól éreztem magam végig, már annak is örültem, hogy egyáltalán pályára léphettem, ráadásul még pontot is szereztem. Szerintem kiváló hangulatot teremtettek a szurkolóink, ami nekem egy plusz löketet adott, és így még jobban tudtam koncentrálni mind védekezésben, mind pedig támadásban.

- Ha már a szurkolókat említed. Az ember akkor is tudja, hogy pályára lépsz, ha esetleg nem figyel oda, jelzi ezt a saját kis rajongótáborod.
- Igen, a családtagjaim, barátaim, illetve a csapattársaim a másik korosztályból. Örülök, hogy el tudtak jönni, megnézni, és drukkoltak nekem. Erőt adott a biztatásuk, jólesett, ezúton is köszönöm nekik.

- Hogyan reagáltál, amikor megtudtad, hogy fiatal korod ellenére a felnőtt csapatnál kapsz lehetőséget ebben a szezonban?
- Ez nyáron került szóba, amikor az U20-as válogatott tagjaival edzettem. Akkor jelezte Štefan Svitek, hogy a felkészülés során edzhetek majd velük néhányszor, és meglátjuk, hogy fogom bírni. Az augusztust végig dolgoztam a felnőttekkel, és egyelőre úgy tűnik, hogy sikerült bennragadnom a nagycsapat keretében. Egy kicsit tartottam attól, hogy milyen lesz idősebb lányokkal együtt edzeni, hiszen azért fizikálisan még van különbség, de úgy érzem, sikerült beilleszkednem.

- Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulást az élsporttal?
- Magántanuló lettem, így azért sokkal könnyebb. Nem kell az iskolába minden nap bejárnom, csak az osztálytársaimtól kell elkérni az órai anyagokat. Vannak tételsoraim, és csak azokra kell készülnöm. Ki kell dolgoznom a tételeket, és akkor vizsgázom belőlük, amikor én szeretnék.

- Milyen céljaid vannak a kosárlabdában rövid- és hosszútávon?
- A csapattal szeretnénk a legjobb négy közé kerülni a bajnokságban, és a kupákban is minél tovább menetelni. Ami pedig engem illet, célom, hogy európai szintű játékos váljon belőlem, de addig hosszú az út. Bízom benne, hogy még sokáig játszom piros-fehér mezben, és sok sikerben lesz részem diósgyőri játékosként.