Vernes Richárd: Megyünk tovább az úton

- Kezdjük a statisztikával. Jelenleg te vezeted a kanadai táblázatot három góllal és három gólpasszal. Mennyit számít ez neked?
- Nyilván egy visszajelzés arra vonatkozóan, hogy viszonylag eredményes vagyok, de nem vagyok elégedett, mert sokkal több gólom és gólpasszom is lehetne, ha jobban alakultak volna a dolgok. Sok helyzetet kihagytam én is és voltak olyan passzaim, amiből nem lett gól. Azon dolgozom, hogy 10 fölött legyek a kanadai táblázaton.

- 20 meccsből 19 mérkőzésen léptél pályára, ennél több meccsen egyetlen csapattársad sem játszott. Elégedett vagy a mérkőzések számával?
- A mérkőzések számával elégedett vagyok. Csak egy meccset hagytam ki öt sárga lap miatt. Hál’Istennek a sérülések elkerültek eddig. Ilyen szezont még sosem produkáltam, hogy ne kelljen sérülés miatt kihagynom meccset, remélem ez így is marad még sokáig. A meccspercek számával kapcsolatban vegyes érzelmeim vannak, mert az első fordulókban kezdő voltam, majd egy formahanyatlás miatt csereként számoltak velem. Utána ismét megkaptam a lehetőséget, amit igyekszek majd meghálálni. Szeretnék stabilan a kezdő tizenegy tagja lenni és minél többet játszani.

- A formával úgy tűnik nincs gond, hiszen a legutóbbi két mérkőzésen góllal és gólpasszal járultál hozzá a csapat eredményeihez és az edzőtáborban is eredményesen játszottál. Úgy néz ki, hogy te mindent megteszel azért, hogy kihagyhatatlan legyél.
- A 2019-es év eddig jól alakul számomra, az edzőmeccseken négy meccsen két gólt rúgtam. Most jött a gól és a gólpassz, de nem vagyok teljesen elégedett, mert a Mezőkövesd ellen lett volna még két lehetőségem, amit értékesíthettem volna. Igazából nem vagyok elégedetlen, de lehetne jobb is. Nagyobb százalékkal kell értékesítenem a helyzeteimet.

- Fél éve már, hogy a DVTK játékosa vagy. Hogy érzed most magad Diósgyőrben?
- Az első pár hónap a beilleszkedéssel telt, akiket korábbról ismertem, azok eligazoltak, így kicsit nehezebben ment, mint vártam, de igyekeztem elfogadtatni magam. Nagyon jó az öltözői hangulat, jól érzem magam a csapatnál. Páratlan egyébként, hogy milyen nyugalom van az öltözőben, nincsenek viták, nincsenek klikkek, összezörrenések, ez egy igazi csapat.

- A számok általában nem hazudnak, most hét forduló óta veretlenek vagyunk, ám - legyünk őszinték - volt olyan is, hogy több meccsen keresztül pontot sem szereztünk. Miből merítettek erőt akkor? Mi adott hitet?
- Abban az időszakban nem csak nekem, hanem mindenkinek furcsa volt, hogy Fernando Fernández a vereségek ellenére folyamatosan nyugtatott minket, elmondta a mérkőzések után, hogy látja a fejlődést és bízik a csapatban és tudja azt, hogy el fogunk indulni felfelé, csak idő kérdése. Ez adott hitet a csapatnak, és amikor elkezdtünk győzni, ráébredtünk, hogy valamit tényleg jól csinálunk, jó munkát végzünk. Megyünk tovább az úton. A csapat bizalmát teljes mértékben elnyerte az edzői stáb. Normál esetben egyébként már bármelyik másik edző pánikhangulatot keltett volna, vagy keresett volna egy bűnbakot. Teljesen pozitív vagyok én is, nem hinném, hogy az utolsó fordulóban dőlne el a bennmaradás, ez már hamarabb sikerülni fog.

- Nézegetitek ti is a tabellát? Tudjátok, hogy ha a tendencia folytatódik, akkor már nem csak a Haladás, a Kisvárda és a DVTK fog küzdeni a kiesés elkerülésért?
- Igen. Mivel a Kisvárda is jó formában van, mondhatjuk, hogy összerántottuk a mezőnyt. Az említett három csapaton kívül további három-négy klub is veszélyben lesz, de lehet, hogy több is. Ugyanakkor számunkra is furcsa az, hogy hét meccse veretlenek vagyunk és a vonal alatt vagyunk. Ez nem gyakori. Ha azokat a pontokat hoztuk volna, ami megilletett volna minket, ami már a zsebünkben volt,és csak  a mérkőzések a végén vesztettük el, akkor jóval nyugodtabb lenne a bajnokságunk. De így is nyugodt lesz. Megpróbáljuk két számjegyűre kitolni a veretlenségi szériát.

- Ismered a Honvédot. Mi kell ahhoz, hogy győzzünk?
- Közhely, de igaz. Egy góllal többet kell rúgni, mint ők.