"Egyre bizakodóbb vagyok"
Több százan vannak Miskolcon, akik elmondhatják magukról, hogy nélkülük nem rendeznek meccset. Ezúttal az Aluinvent DVTK egyik legnagyobb szurkolójával, Juhász Tamással beszélgettünk.
- Tomi, azt csiripelik a verebek, hogy hamarosan csomagolsz és útnak indulsz. Hova és miért?
- Igen, jól tudod. Szerdán indulunk Franciaországba, ahol a barátaimmal újabb idegenbeli mérkőzésen fogjuk buzdítani a szeretett kosárlabdacsapatunkat.
- Nem először fordul elő ez veletek. Merre jártatok korábban?
- Szerencsére olyan társak vesznek körül, akik kaphatók ilyen utazásokra. 2013-ban kísértük el először a lányokat külföldre. Akkor a csehországi Brnóban a CEWL-kupa négyes döntőjében a második helyet szerezte meg a DVTK. És még abban az évben, decemberben eljutottunk Belgiumba is, ahol a Lotto Young Cats volt az ellenfél az Európa Kupában, magabiztos piros-fehér sikerrel ért véget az a találkozó. Mindkét háromnapos túra alkalmával kiválóan éreztük magunkat, hiszen kedves emberekkel ismerkedtünk meg, ráadásul a sportélmények mellet igyekeztünk a helyi kulturális és gasztronómiai értékekkel is gazdagodni. Egyébként lelkes kis társaságunk tagjai az elmúlt években Athénban, Isztambulban, illetve Franciaországban sem hagyták egyedül a lányokat. Én persze nemcsak külföldre járok szívesen, Zalaegerszegen kívül az összes hazai kosárlabdacsarnokban szurkoltam már a Diósgyőrnek.
- Nem kizárólag kosárlabdára jársz, hanem a stadionban is feltűntél. Mikor kezdődött a szurkolói pályafutásod?
- Úgy emlékszem, hogy 1992-ben egy ukrán csapat elleni téli felkészülési mérkőzéssel kezdődött ez a jó értelemben vett őrület. Társaimmal végigdrukkoltuk azt a meccset is, aztán tagja lettem a Redskins nevezetű ultracsoportnak. Hálás lehetek a sorsnak, hogy még tanúja lehettem a Nagyváthy úti tornacsarnokban lejátszott legendás mérkőzéseknek. Fantasztikus hangulata volt azoknak a találkozóknak, ott örökre megfertőződtem a kosárlabda szeretetével. Aztán a kosármeccsek átkerültek a sportcsarnokba, és mondhatom, azóta valamennyi hazai Diósgyőr meccsen igyekszem jelen lenni.
- A több mint két évtized alatt számtalan emlékezetes csatát láttál. Melyekre emlékszel vissza a legszívesebben?
- Nem könnyű erre válaszolni. A legfrissebb élmény talán az eddigi utolsó Magyar Kupa-győzelmünk, már csak azért is, mert itthon, pokoli hangulatban az ősi ellenség Sopront múltuk felül. Természetesen az 1993-as és az 1994-es MK-diadalok is meghatározóak voltak, de azokból mára csak emlékfoszlányok maradtak. Nem is annyira konkrét meccseket emelnék ki, hanem összességében a régi PVSK, BSE, GySEV Sopron ellen vívott csatákat, az idegenbeli buszos utakat. Sose fogom elfelejteni az FTC elleni ún. áramszünetes mérkőzést sem. A rangadókon egy órával a kezdés előtt már nem lehetett leülni, mert nem volt hely. Akkor még olyan miliője volt főleg a hazai találkozóknak, ami - félek tőle - már soha nem fog visszatérni, és sajnálom, hogy a fiatal generáció már nem fogja tudni azt megtapasztalni.
- Erre a szezonra szinte teljesen kicserélődött a kosárlabdacsapatunk kerete. Mi a véleményed az új Aluinvent-DVTK-ról?
- Sokat beszélgettünk, vitatkoztunk erről a témáról a barátaimmal is. Megmondom őszintén, én nem sok jót vártam előzetesen. Az edzőváltás és az átformált, és általam szűknek vélt játékoskeret kissé megijesztett. De telnek a hetek, és látva a mérkőzéseket egyre bizakodóbb vagyok. Szerintem egy-két minőségi játékos még elférne a gárdában, és úgy bármire képes lehetne. Hiszen alig néhány forduló telt még csak el, de a körbeverések már elkezdődtek a bajnokságban.
- Szerdán tehát irány Charleville-Mézières. Mit vársz a Carolo Basket elleni Európa Kupa-visszavágótól, illetve a túrától?
- Mivel az első mérkőzésen nem volt számomra meggyőző ez a francia csapat, úgy érzem van keresnivalónk Franciaországban is. A mieink viszont egyre egységesebbnek tűnnek, és abban reménykedem, hogy egy jó napot kifogva, hathatós szurkolásunknak is köszönhetően győztesen hagyják el a pályát a lányok. Ha így lesz, ígérem, hogy cimboráimmal méltóképpen megünnepeljük majd a sikert, és másnap kifüggesztjük a diósgyőri zászlót az Eiffel-toronyban!
Fotók: Kovács Zoltán