Takács Péter (fotó: bp)

- Hazatérésed óta először léptél pályára a hétvégén a Pápa ellen.
- Nagyon örülök, hogy játszhattam, remélem, a következő mérkőzéseken is bizalmat szavaz nekem Benczés Miklós. A pályafutásom során soha nem kínálták tálcán a lehetőséget, mindig - a Sándor Károly Akadémián, az utánpótlás válogatottakban, korábban és most is Diósgyőrben - meg kellett küzdenem a csapatba kerülésért. Ez azért jó, mert egyrészt hozzászoktam a küzdelemhez, másrészt ilyenkor az ember jobban megbecsüli a lehetőséget.

- Nehéz beküzdeni magad a mostani Diósgyőrbe?
- Nagyon nehéz, mert a DVTK jó csapat. A középpályás sorunk az egyik legerősebb a bajnokságban, úgyhogy nem egyszerű, de azért dolgozok, hogy sikerüljön.

- Nem is a középpályán, hanem jobbhátvédként léptél pályára.
- Nem volt ismeretlen a szerep, mert Pápán is ezen a poszton játszottam, igaz ott sem volt más lehetőségem az erős középpályás sor miatt. Véber György kért meg arra, hogy edzéseken lessem el a jobbhátvéd-poszt fortélyait, amit a visszajelzések alapján sikerült megtennem: a Nemzeti Sport posztonkénti rangsorában tavaly a harmadik helyen végeztem a jobbhátvédek közt.

- Azért nem hazudtoltad meg magad, védőként is elég sokat jártál az ellenfél térfelén. Kérte Benczés Miklós, hogy aktívan segítsd a támadásokat?
- Becserélésem előtt Benczés Miklós arra hívta fel a figyelmemet, hogy a védekezésre koncentráljak, hiszen előnyben voltunk, igaz nem is tiltotta, hogy segítsem a támadásokat. Pápán Véber György kifejezetten kérte, hogy támadjak, emiatt meg is szerettem ezt a posztot, úgymond támadó jobbhátvédet játszottam. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a pápai kiállítás miatt könnyebb dolgom volt, az én oldalamon Puri lecserélése miatt nem is volt támadó, ezért nagyobb tér adódott előttem. Persze az is benne volt, hogy érzékeltem, a közönség mekkora ovációval fogadott és nagyon igyekeztem. Szerettem volna gólt is szerezni, azonban egyik lövésemet blokkolták a védők, egy másik alkalommal Lippai Ákos úgy döntött, hogy inkább maga fejezi be az akciót, de Dobos Attila kapufája után is pattanhatott volna úgy a labda, hogy nekem csak be kelljen gurítanom. Ez most nem jött össze, semmi baj, az a lényeg, hogy győztünk.

- Többször is szóba került a beszélgetés során előző évi pápai kitérőd, jelentett pluszmotivációt az, hogy most szombaton éppen a Pápa volt az ellenfél?
- Nem. Ha Mucsajröcsöge lett volna az ellenfél, akkor is ugyanígy hajtottam volna, hiszen ekkor közönség előtt mindig öröm pályára lépni. Azaz egy egy kicsit mégis más volt - de nem pluszmotiváció - hogy ismertem az ellenfél játékosait, tudtam kinek mi az erőssége, de az egyáltalán nem volt bennem, hogy “na most megmutatom!”.

- Nem nagy teher fiatal játékosként a kispadról beállva azzal szembesülni, hogy a közönség tombol és tőled várja a játék fellendítését?
- Örülök neki, hogy ez így alakult. Az idők során hozzászoktam, hiszen, mikor először tértem vissza Diósgyőrbe, már akkor sokat vártak tőlem, miskolci, mégis a Sándor Károly Akadémián nevelkedett játékostól. Ha néha úgy is érzem, túl nagy a teher, akkor is megpróbálok felnőni a feladathoz. Még fiatal vagyok, de jó úton járok ahhoz, hogy a szurkolók joggal várhassák el tőlem a pluszt.

- A következő fordulóban Újpestre utazik a Diósgyőr, mit vársz a mérkőzéstől?
- Az Újpest finoman szólva nincs a csúcson, ugyanakkor a hétvégén nagy fegyvertényt hajtottak végre Kaposváron azzal, hogy a végén kettős emberhátrányban pontot tudtak szerezni. De ebben a műfajban mi is jók vagyunk. Azt gondolom, vasárnap nagyon jó mérkőzés lesz, de ki merem jelenteni, most jobb csapat a Diósgyőr. Persze ezt a pályán be kell bizonyítani és ha be tudjuk akkor miénk lesz a három pont.