Aki látta már játszani edzőmérkőzéseken Boris Milicicet, annak kétsége sem lehet afelől, hogy személyében jól láthatóan megtestesülnek a szerb futball általános jellemzői: a keménység és a félelem nélküli játék. A legutóbbi csapatával bajnoki címet szerző – Javor Ivanjica (szerb II. osztály) - középső védő jól érzi magát Miskolcon.

Jelent az számodra könnyebbséget, hogy többen vagytok a csapatból azonos nemzetiségűek?

- Örülök neki, hogy sokat tudok kommunikálni az anyanyelvemen, de, ha egyedül lennék szerb a csapaton belül, akkor se lenne semmi gond. Az a lényeg, hogy egy új játékos be tudjon illeszkedni együttesébe.

Hazádban nemrég aranyérmet ünnepeltél. Miért nem szerettél volna további részese lenni a bajnokcsapatnak?

- Azért, mert ki akartam magam próbálni külföldön, és huszonnyolc évesen elérkezettnek láttam a pillanatot, hogy felcsapjak légiósnak. Egyébként korábbi klubjaimban játszottam már a szerb első osztályban.

Mely szerb csapatokban fordultál még meg?

- Hasonlóan Stanichoz, a Vrbasban kezdtem futballozni, 1989-től egészen 2001-ig. Ekkor váltottam először, s a Mladost Apatihoz igazoltam. 2003-tól egy éven át szerepeltem a Hajduk Kulában, majd 2006-ig az Indjica következett. Onnantól kezdve eddig a nyárig voltam a Javor labdarúgója.

Srdjan Stanicnak Dejan Savicevic volt az etalon. Te melyik egykori klasszisra néztél fel?

- Én nem állítottam magam elé példaképeket. Mindig arra törekedtem, hogy minél jobb legyek, minél nagyobb sikereket érjek el a fociban.

A klubokkal is ez a helyzet?

- Sokan vannak, akik neves külföldi csapatoknak szorítanak. Én mindig csak annak szurkoltam, azt az együttest figyeltem, amelyben játszottam. Úgyhogy jelenleg csak a Diósgyőr érdekel, és ezért a klubbért teszek meg mindent.

Mi vársz a csapattól, illetve mit várhatnak a szurkolók tőled?

- Már várom, hogy kezdődjön a bajnokság és kíváncsi is vagyok a magyar focira és a többi együttesre, mert azaz igazság, hogy nem nagyon ismerem őket. Nálunk például nem igazán vannak jó játékvezetők, remélem itt másféle felfogásban bíráskodnak. Nem vagyok az a fajta védő, aki arra rúgja a labdát, amerre áll, szeretem megjátszani, járatni a játékszert. Az agresszivitás és a keménység mellett a fejjátékommal is szeretnék hozzájárulni akár a védekező, akár a támadófeladatokhoz.

Gyarmaty Attila