Rakaczki Bence (Fotó: Kocsis Norbert)

- Gratulálunk a bemutatkozásodhoz az első csapatban!
- Amióta elkezdtem focizni, erre a pillanatra vártam! Nyolc éves koromban kezdtem focizni a Miskolci Sportiskolában, már akkor is magasabb voltam a társaimnál, így adta magát, hogy én álljak be a kapuba. A kezdetektől nagyon jó edzőim voltak (Szentiványi József, Kriston István, Vitelki Zoltán, György Gábor, és jelenleg Bocsi Zoltán, a kapusedzők pedig Kiss József és Veréb György), akik előbb megszerettették velem a játékot, majd később segítettek, hogy eljöjjön ez a nagyszerű nap.

- Milyen érzés volt?
- Fantasztikus érzés volt beállni a csapatba! Előtte kicsit izgultam, de utána felszabadultam és akkor már ment minden a saját útján. Még a mérkőzés előtt szól Gyuri bácsi (Veréb György kapusedző - a szerk.), hogy ha úgy alakul a találkozó, akkor lehetőséget kapok én is. Hogy tudtam-e emiatt aludni? Persze, az alvással sosincs baj.

- És nem csak a légörrel ismerkedtél, hanem rögtön forró pillanatokat is átélhettél.
- Igen, nem sokkal beállásom után volt egy ziccer: egy kiugratás után nagy helyzet alakult ki az ellenfél támadója előtt, mert egyedül hozhatta a kapumra a labdát. Próbáltam zárni a szöget, hogy minél kevesebbet lásson a kapuból. Elég kellemetlenül lőtte el a labdát, mert pont a fejem mellett ment el, ahová a legnehezebb felnyúlni. Szerencsére nem lett gól.

- Ahhoz képest, hogy első mérkőzésed volt, az utolsó pillanatban az ellenfél kapuja előtt is feltűntél.
- Miki bá’ (Benczés Miklós - a szerk.) szólt, hogy menjek előre a szögletnél, hátha ki tudom használni a magasságom. Beálltam a kapus elé, de a gólszerzés nem sikerült. Tavaly a Putnok ellen 11-esből már betaláltam, akcióból még nem, pedig ha úgy hozza az élet, akkor szoktam ezzel próbálkozni. Manapság egy kapus esetében is fontos, hogy lábbal is olyan ügyes legyen, mint egy mezőnyjátékos, ezért ezt is szoktam gyakorolni. De otthon gyakorlom a fejelést is, apukámmal szoktuk a lehető legtovább a levegőben tartani a labdát. Kispályán szeretek a mezőnyben játszani, ott szoktam is gólt lőni.

- Azért mégis csak kapus vagy. Mutasd be magad egy kicsit a DVTK szurkolóinak, mik az erényeid!
- A magaságom adott, Gyuri bácsinak és Gatya bácsinak (Veréb György és Kiss József, a két kapusedző - a szerk.) köszönhetően jól jövök ki a beadásokra, és a labdafogásom is jó. Átlagosnál jobban védem a szabadrúgásokat és az egy az egy elleni szituációk hárítását is kedvelem, de még ezekben is van hová fejlődnöm.

- Milyen hosszú és rövid távú céljaid vannak?
- Hosszú távon szeretnék a DVTK első számú kapusa lenni, rövid távú célom, hogy megnyerjük az NB III.-as bajnokságot. Hat ponttal vezet a Putnok, de jó szériában vagyunk, négy mérkőzés óta még gólt sem kaptunk. Két mérkőzés van hátra az őszi szezonból, a legutolsón éppen Putnokra látogatunk. Amennyiben minkét találkozót megnyerjük, akkor minden esélyünk megvan az aranyéremre.