,,Ki ez az ügyes gyerek?” ,,Az a fiatal srác remélem játszani fog!” ,,Van benne spiritusz, az egyszer biztos.” Ilyen, és ehhez hasonló mondatok hagyták el jó néhány Diósgyőr-szurkoló száját, amikor ,,ez az ügyes gyerek” pályára lépett az edzőmérkőzéseken, a piros-fehérek középpályáján. Ami azért nagy szó, mert egyrészt a szóban forgó fiatalember még csak tizennyolc éves, másrészt a piros-fehér szimpatizánsoknál magas a mérce. De ,,ez az ügyes gyerek" nagyon hamar a drukkerek kedvencévé vált, pedig még el sem kezdődött a bajnokság. Az MTK mindössze tizennégy esztendősen le is csapott rá, az U-18-as korosztállyal bezárólag pedig az összes utánpótlás válogatottban szerepet kapott. A fentebb már többször említett jelző tulajdonosa nem más, mint Takács Péter, akinek - nem túlzás kijelenteni - mindene a Diósgyőr.

- El sem tudom mondani mennyire boldog vagyok, hogy a DVTK felnőtt csapatához tartozom és, hogy aláírhattam a négy évre szóló szerződésemet. Titkon, gyerekként reménykedtem benne, hogy egyszer így lesz.

Mégis fiatalon csatlakoztál az MTK agárdi akadémiájához. Miért?

- Mert nagy terveket vázoltak elém, és mert remek feltételek mellett készülhettem. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem éreztem jól magam Miskolcon, de 2004-ben, mikor elmentem, nagy ritkaság volt még az akadémiai rendszer. Kipróbáltam, sokat kaptam ott, de most visszajöttem.

Könnyen elengedtek a kék-fehérek?

- A szerződésem lejárt, a régi, miskolci utánpótlásedzőim pedig figyelték annyira a pályám alakulását, hogy tudták, most van lehetőség a visszatérésemre. Jólesett, hogy Garami Józsi bácsi is marasztalt, hiszen tavaly már két Ligakupa meccsen is kaptam tőle lehetőséget, de én már eldöntöttem, hogy hazajövök.

A diósgyőri utánpótlás éveid alatt kitől kaptad meg az alapokat?

- György Gábor és Varsányi Zsolt voltak az edzőim. Főleg Gabi bᒠhajtott engem rendesen, mintha már akkor felkészített volna a profi futball világára, szakmailag és lelkileg egyaránt. Agárdról pedig Korpa Zoltán, és a korábbi Haladás szakvezető, Fedor Sándor ,,tett hozzám” sokat.

Ilyen fiatalon még néha nem könnyű összegeztetni a focit és a tanulást.

- Ezzel sincs gond, hiszen egy agárdi gimnáziumban már leérettségiztem és beadtam a jelentkezésemet a TF-re.

A szurkolók figyelmét már a gyakorlómérkőzéseken felkeltetted. Ilyen kezdet után, nyilván hasonló folytatást remélnek tőled. Jelent ez bármiféle nyomást vagy kényszert Neked?

- Viccelsz?! Ott, ahol van a nyugdíjas szektor, na, én onnan szurkoltam a Diósgyőrnek, mikor kicsi voltam, amikor a nagypapám kihozott először a stadionba. Emlékszem, egy hétköznap délután volt, a Magyar Kupában a Tornyi-féle legénység összekerült a Fradival, hogy aztán ki is ejtse a zöld-fehéreket. Soha nem felejtem el: roskadásig tömve a lelátó, óriási hangulat, remek meccs. Feleleveníthetném még későbbről a Kulcsár-Egressy duó gólgyártását, de biztosan sokan maguktól is emlékeznek erre az időszakra. Úgyhogy rajtam semmiféle nyomás nem lesz, mert hasonló élményeket szeretnék én is átélni a DVTK mezében.

Ezek szerint MTK játékosként is Diósgyőr-szurkoló maradtál.

- Mi az, hogy?! Egyedül voltam miskolci a csapatban és kaptam a zrikákat rendesen a társaktól. Hiába mondtam nekik, hogy csak egyszer jöjjenek el velem Miskolcra, Diósgyőr meccset nézni, nem tették. Pedig lehet, akkor megértették volna, hogy miért maradt a szívem piros-fehér, és egy meccsel még csak ízelítőt kaphattak volna ebből a focimiliőből. Mert diósgyőrinek születni kell!

Gyarmaty Attila