Dr. Szinay Attilával, a diósgyőri birkózók első emberével, a Földművelésügyi Minisztérium jogi és igazgatási ügyekért felelős helyettes államtitkárával beszélgettünk.
 |
| Dr. Szinay Attila (Fotó: Szabó Gábor) |
- Miért és hogyan jött létre ez a megállapodás?
- Amikor a futballcsapatot átvette a mostani többségi tulajdonos, és látható volt az, hogy a DVTK brand nagyobb figyelmet kap, én kerestem meg őt azzal a szándékkal, hogy csatlakozhatnánk-e. Akkor abban maradtunk, várjuk meg, hogy a birkózás olimpiai sportág marad-e vagy sem. Szerencsére maradt, így rövid időn belül meg tudtunk egyezni, és hozzájárult a Diósgyőr FC Kft. vezetése a névhasználathoz.
- Több oldalról közelíthetjük meg a döntést, kezdjük az érzelmi részével.
- 1991-ben szűnt meg a DVTK, mint több sportágat tömörítő nagy egyesület. A diósgyőri birkózás emblematikus alakjai, Repka Attila és Deák-Bárdos Mihály, illetve jómagam is világéletünkben DVTK tagok voltunk. Azóta folyamatosan napirenden volt ez a fajta nosztalgia. Emlékszem a régi nagy klub kapcsán, hogy nagyon sok miskolci család valamilyen módon kötődött a DVTK-hoz. Nagyon sok szakosztály volt, és szinte mindenkinek volt olyan rokona, ismerőse, aki valamelyik szakosztályhoz tartozott, sportolt, vagy dolgozott benne.
- Bár sportról beszélünk, mégis van ennek egy üzleti oldala is. Mivel lett több ezáltal a diósgyőri birkózás?
- A márkanév, az minket is húz, rangot ad a DVTK-hoz tartozni. Nagyobb médiafigyelmet kapunk. Látjuk a versenyeken, hogy ha pl. valaki egy nagy fővárosi klub melegítőjében van, akkor máshogy néznek rá, mert ismerik a múltját, a tradícióit, sőt a jelenét is a klubnak, így más a megítélése egy sportolónak is. Ha pusztán a számokat nézem, és forintosítani kellene, akkor többek között arra kaptunk ígéretet a labdarúgó csapatot működtető gazdasági társaságtól, hogy ha valamilyen sporteszközre, sportruházatra szükségünk van, amelyet a DVTK utánpótlás csapatai is használnak, akkor azokból jelentős kedvezményt kapunk.
- Több korosztályról beszélhetünk, kezdjük a felnőttekkel. Hány versenyzőnk van jelenleg?
- A vidéki magyar birkózásnak az a nehézsége, hogy a felnőtteket nagyon nehéz megtartani. Misi tavaly abbahagyta, így jelenleg Juhász Bence, Daher Michel és Bacsó Alex indul a felnőtt versenyeken az ismertebb nevek közül. Nem tudunk jelenleg a junior korosztálytól felfelé perspektívát nyújtani. Ez egy országos probléma, amely téma is volt a birkózó szövetség tisztújító közgyűlésén. Röviden: junior korig versenyeznek, érmeket hoznak birkózóink a hazai és nemzetközi versenyekről, utána azonban választaniuk kell a munka, a tanulás és a sport között. Aki nem a legjobb az országban (és ezzel nem szerepel előkelő helyen Európában), az általában nem a sportot választja.
- Ha jól értem, akkor jelenleg nem tud úgy működni egy vidéki birkózó egyesület, mint bármelyik csapatsportág, hogy ha nincs saját nevelés, akkor igazol játékosokat?
- Az új sportágfejlesztési rendszerrel és a reményeink szerint továbbra is meglévő önkormányzati támogatással ebben az évben már lehetőségünk nyílik arra, hogy igazoljunk. Repka Attila a felnőtt válogatott edzője is, rálátása van az ország birkózóira és lettek volna tavaly is jelentkezők, akik szívesen vállalták volna, hogy diósgyőri színekben birkóznak. Hárman jöttek volna, ezt mi nem tudtuk finanszírozni, de bízom abban, hogy ebben az évben sikerülni fog.
- Beszéljünk a fiatalokról. Sokan birkóznak piros-fehér színekben. Nem csak Miskolcon, hanem a megyében sok más településen is.
- Miskolcon körülbelül 80-100 gyereket érünk el rendszeresen. Ebbe nem számítom bele azokat az óvodás csoportokat, akiket ingyen játékos testnevelés óra keretében foglalkoztatunk. Ezt pályázati pénzből finanszírozzuk. Környékbeli óvodák nagycsoportosai jönnek el. Ez mindenkinek jó, hiszen mindenki szeret mozogni, főleg az ovisok. Van olyan, aki megragad, és később az apukájával, vagy az anyukájával jön el, hogy szeretne birkózni, mert megtetszett neki. A DBC egy úgynevezett nagy centrumegyesület, ami azt jelenti, hogy több kisebb egyesület tartozik hozzánk a megyéből. Ilyen Bekecs, Sátoraljaújhely, Szerencs, Sárospatak és a Miskolc Városi Sportiskola. A megyében több helyen alakulgatnak birkózó egyesületek, jó hírünk van, és már többen jelezték, hogy szeretnének hozzánk tartozni, ennek részünkről sosincs akadálya.
- Én a diósgyőri 21-es iskolába jártam, és emlékszem, hogy folyamatosan jöttek toborozni a birkózók. Ez most is így működik?
- Igen. A 21-es egy nagyon jó példa, hiszen ott most indul is olyan osztály ahol a birkózás a beépített órarend része lesz. Az iskolával sikeresen egymásra találtunk. Külön birkózó edzést tartunk az iskolában, hiszen közel negyven gyerek jár onnan birkózni. A toborzás egyébként úgy néz ki, hogy grundbirkózó versenyeket rendez a diáksport szövetség, amelyeken mi is jelen vagyunk. A jövő nagy feladata, hogy ezeket rendszeressé tegyük, ehhez az kell, hogy sikerüljön a végleges elhelyezésünket megoldani. Elsősorban ezzel lehet megjelenni az iskolákban, de én attól sem szoktam idegenkedni, ha furcsa helyeken kell birkózó bemutatót tartani. Csináltunk már ilyet például a Miskolc Pláza kellős közepén is, úgyhogy ne lepődjenek meg az olvasók, ha legközelebb a miskolci Városház téren látnak birkózó gyerekeket.
- Ha már érintettük a végleges helyet. A stadionrekonstrukció kapcsán felmerült már több helyen, hogy mi lesz a birkózók sorsa, hiszen jelenleg a főépületben van a birkózóterem. Hogyan tovább?
- Úgy érzem, hogy azok, akik a stadion felújításáért felelősek egyelőre kicsit adósak még a válasszal. A birkózás egyéni sportág, ebből tanulva mi a saját kezünkbe vesszük a sorsunkat és megkeresünk mindenkit, akit meg lehet ezzel kapcsolatban. Az egyik lehetőség az elhelyezésünkre a DVTK hamarosan épülő edzőközpontja, ebben az irányban is folynak a tárgyalások. Ami örömteli, hogy a stadionrekonstrukció kapcsán sikerült odáig eljutunk, hogy ha lebontják a főépületet, akkor megvizsgálják annak a lehetőségét, hogy a stadion-felújítás költségére a Magyar Birkózó Szövetség támogatásával ki lehet-e egy új létesítményt alakítani Diósgyőrben. Nekünk nagyon fontos, hogy ne jöjjünk el Diósgyőrből. Ennek érzelmi okai is vannak, a hagyományok is erre köteleznek minket, és a közlekedési infrastruktúra is megfelelő. Summa summarum, megkerestem a miniszterelnöki biztos urat, aki koordinálja a stadion-felújítást, és bár konkrétumokat még nem szeretnék mondani, de van olyan ötlet, mely kivitelezhető. Ehhez az is kell, hogy a Birkózó Szövetség is támogasson minket. Az új vezetés már kifejezte azon szándékát, hogy hajlandó erre áldozni.
