- Egy igazi „hokicsaládból” származol, az édesapád világbajnokságot nyert csapatkapitányként a svéd válogatottal és a bátyád is jégkorongozik. Egyértelmű volt, hogy te is ezt a sportágat fogod választani?
- Igen, eléggé egyértelmű volt. Ez természetes dolog volt számomra, mert kiskorunkban a testvéremmel sok időt töltöttünk el az öltöző közelében. Több sportágat is kipróbáltam, kézilabdáztam, floorballoztam és fociztam is egyszerre, de körülbelül 14 éves lehettem, amikor eldöntöttem, hogy a hokit választom véglegesen.

- Hogyan emlékszel vissza a pályafutásod elejére és a junior évekre?
- Nagyon szórakoztató volt, imádtam minden percét. Kisebb klubokban kezdtem a pályafutásom, de jól alapokat kaptunk. Amikor 16 éves lettem és a Färjestad képzési rendszerébe kerültem, akkor minden egycsapásra nagyon komollyá vált. A legjobb svéd csapatok és a legjobb svéd játékosok ellen játszhattam, már ebben a korosztályban is nagy volt a versenyszellem, de azért élvezni is tudtuk a játékot. Elég jól szerepeltünk, emlékszem még egy bajnoki bronzérmet is szereztünk.

- A felnőtt pályafutásodat elején már az SHL-ben is bemutatkozhattál, majd a legsikeresebb svéd klubnál a Djurgårdensnél játszottál. Mekkora lépcsőfok volt ez a karrieredben?
- A csapat Stockholmban helyezkedik el, ezért egy 21-22 éves fiatalnak jó dolga volt a jégen és a jégen kívül is. A csapattársakkal jól kijöttünk, az idősebbek segítették a fiatalokat és a szabadidőnkben is sok időt töltöttünk együtt. Nagyon hasznos tapasztalatokat szereztem. Európa egyik legerősebb bajnokságában játszhattam, erre vágytam gyerekként, úgy éreztem, hogy egy nagy dolgot sikerült véghezvinnem.

- Milyen érzés volt olyan csapattársak mellett játszani mint például Mikael Samuelsson (Stanley Kupa győztes, világbajnok, olimpiai bajnok, 803 NHL mérkőzéssel rendelkező játékos) vagy Mikael Tellqvist (olimpiai bajnok, világbajnoki ezüst és bronzérmes kapus)?
- Rendkívül hasznos tapasztalatokat szereztem tőlük, amiket a mai napig fel tudok használni. Sikeresek voltak a pályafutásuk során, és miden nap lehetett tőlük tanulni valamint. Nagyszerű karakterek és igazi vezérek voltak az öltözőben, egy fiatal játékos, mint amilyen én is voltam nem is kérhet jobb mentorokat maga mellé.

- Közel 100 SHL és 250 Allsvenskan meccsen játszottál. Hogyan írnád le a svéd első és másodosztály színvonalát?
- Svédországban a csapatok nagyon szervezett hokit játszanak. Nagy hangsúlyt fektetnek a védekező játékra és nincs sok lehetőség kreatívnak lenni. Viszont rendkívül magas színvonalon játszik mindenki, erre pedig a szurkolók vevők. A jégkorong egy nemzeti sportág nálunk, az SHL pedig Európa egyik legerősebb bajnoksága, tele kíváló játékossal.

- Az előző szezonban egy sérülés miatt nem tudtad végigjátszani az idényt. Mit lehet tudni a sérülésedről és felépültél-e már teljesen?
- Pont csütörtökön lesz egy éve, hogy megtörtént az eset, sajnos eltört a térdkalácsom. A műtét után 10 hétig a mankó segítségét is kellett használom. Egy hosszú nyár volt, sok rehabilitációval. A konditeremben próbáltam formában tartani magamat, de ez nem volt egyszerű, megterhelő időszak volt. Októberben egy második műtét következett, ezután a dolgok elkezdtek jobbra fordulni. Már tudtam korcsolyázni és a jégen mozogni, de ezt követően sajnos egy kisebb fertőzés keletkezett a térdemnél, ami miatt újabb két hét kimaradt. Január elejétől már egy svéd harmadosztályú csapattal, a Grums IK együttesével tudtam készülni és egyre jobb formába tudtam kerülni. Most már teljesen jól érzem magam, még egy kis izom hiányzik a lábamról, ezen folyamatosan dolgozok. Most nagyon boldog vagyok, hogy újra jégen lehetek és azt csinálhatom, amit szeretek.

- Karriered során először játszol Svédországon kívül. Mennyire nagy váltás ez számodra?
- Nagy lehetőség ez számomra, amiért hálás vagyok. A játék stílusa kissé eltér attól, amihez hozzá vagyok szokva, de úgy érzem, hogy gyorsan tudok alkalmazkodni. A jégen kívüli életstílus is más, de összességében minden nagyon tetszik. Jó látni új dolgokat, új embereket megismerni és kilépni a komfortzónából.

- Ahogy megérkeztél rögtön két mérkőzésen is jégre léptél és két gólpasszt is jegyeztél. Hogy érezted magad a jégen és milyennek gondolod a liga színvonalát?
- Szerintem jót tett nekem, hogy máris meccseket tudtam játszani. A meccs a legjobb módja annak, hogy gyorsan alkalmazkodj, de ezt követően szerencsére volt egy hét szünet, ahol az edzések során még jobban be tudtam illeszkedni a csapatba. Megismerkedtem a csapattársakkal, akik sokat segítettek nekem. Szerintem a meccsek is jól sikerültek az én szempontomból, élvezni tudtam a játékot. A liga színvonaláról is csak jókat tudok mondani. Én csak a svéd ligákkal tudom összehasonlítani, de ezt nehéz megtenni, mert nagyon más, sokban különbözik. Az viszont feltűnő, hogy nagyon sok a képzett, technikás játékos a bajnokságban.

- Hogy érzed magad az öltözőben és összességében hogy érzed magad Miskolcon?
- Hálás vagyok, hogy ilyen jó fogadtatást kaptam. Tetszik a klub és nagyon kedves embereket ismerhettem meg. Az edzések is nagyon jó színvonalúak, a jégen és a jégen kívül is jól érzem magam. Örülök, hogy itt lehetek és segíthetem a csapatot.