- A képen egy celeb, egy válogatott edző, egy diósgyőri legenda társaságában én is feltűnök. Nagyon inspiráló volt velük dolgozni, örültem minden egyes közös edzésnek. Manapság merőben másként festünk mind a négyen, akkor még kevésbé fogott rajtunk az idő.

- Emlékszem erre az évzáróra, 2005-ben lehetett az egykori Vén Diófa étteremben. Mindig jól jött egy olyan esemény, ahol el tudtuk felejteni a hétköznapok gondját, az évzárón mindig nagy reményekkel néztünk a jövőbe. Akkoriban a fennmaradásért küzdöttünk egyénileg, csapatszinten, és nem túlzok, ha a klubra is értem ezt. A fotón még mosolygós arcokat is látok magamon kívül. 

- A kapusok minden csapatban “állam az államban”, összetartanak, mert egy csapatsport keretein belül is egyéni sportot űznek. Közülünk csak egy szerepelhet, de ugyanolyan fontos, hogy az edzéseken a másik, harmadik hathatósan segítse a munkáját, hogy ugyanezt elvárhassa, ha fordul a kocka. Ebben az időszakban jól támogattuk egymást. 


- Krisztián tudatosan készült a pályafutását követő időszakra, számomra nem meglepő, hogy a futball után is feltalálta magát. Később a celebvilág felé vette az irányt, lám-lám, sosem lehet tudni, miből lesz a cserebogár.

- Egy fiatalnak áldás, ha egy jó képességű kapussal dolgozhat együtt, én is rengeteget tanultam Kavicstól. Ő is nyitott személyiség, aki sok mindent elérhet az életben. Jelenleg nem csak a korosztályos válogatottaknál dolgozik, hanem besegít az A-válogatott mellett is, ha utóbbi nem is kap nagy hírverést.

- Gyuri bácsi elsősorban edzőm volt, majd néhány éve, a visszavonulása előtt együtt dolgoztunk a DVTK első csapata mellett, de néhány edzés erejéig kapustársakként egymást melegítettük be. A mára már legendás 2004 nyarán két csapat edzett Diósgyőrben külön szakmai stábbal Kiprich József, illetve Détári Lajos vezetésével. Veréb György jelentette az egyetlen kapcsot, aki mindkét csapattal dolgozott.  A feljutó brigádból viszont csak én maradtam kapus, így az egymás közti játékban bizony Gyuri bácsinak is be kellett állni. Előtte én melegítettem be, lelkesen próbáltam hozzásegíteni a régi mozdulatok felidézéséhez, az akkor 55 éves legenda azonban mértékletességre intett.


- Berki Krisztiánnal nem tartom a kapcsolatot, 2-3 mondatot váltunk, ha véletlenül összefutunk. Gyuri bácsival szinte minden nap találkozunk a DVTK Labdarúgó Akadémia épületében. Kaviccsal pedig a korosztályos válogatott kapusok miatt hivatalból is kapcsolatban állunk, de vele és egykori csapattársaimmal (Vámosi Csaba, Elek Norbert, Simon Attila, Sipeki István, Hegedűs Gyula, Lakatos Béla, Vitelki Zoltán, Rebecsák Szilárd, Virág Aladár) minden évben találkozom a karácsony környékén megrendezésre kerülő összejövetelünkön Abaújszántón. A közösen átélt küzdelmes időszak miatt szorosabb közöttünk a kapcsolat, mint az öltözőben manapság szokás. Nem élveztük akkor a bizonytalan jelent és jövőt, de ennek köszönhetjük, hogy nem csak csapattársak, hanem talán még barátok is lettünk.