Összefoglaló 2020. február 18., kedd

Mirko Ivanovski: Győzni akarok. Mindig

Az ősz elején igazolt Ivanovski Mirko két gólt szerzett a DVTK legutóbbi két mérkőzésén. Az észak-macedón válogatott támadóval beszélgettünk.

Mirko Ivanovski: Győzni akarok. Mindig


- Két mérkőzés, két gól. Minden támadó erről álmodik.
- Az összképhez az is hozzátartozik, hogy két kiváló beadást kaptam a társaktól. Igazából mégis csak a Paks elleni gólomnak örültem, mert azon a találkozón győztünk.

- Akkor nézzük egyenként a két meccset! A 20. fordulóban a DVSC-t fogadta a DVTK, hogy láttad a pályáról a 90 percet?
- Úgy kezdtük a mérkőzést, ahogy azt kell. Nem csak a vezetést szereztük meg, hanem utána újabb gólhelyzeteket alakítottunk ki. Ekkor azonban valami történt, a vendégek gyors egymásutánban kétszer is kihasználták a hibáinkat, és megfordították az eredményt. Sokat futottak, agresszívan játszottak, keresték a párharcokat és a szabálytalanságoktól sem riadtak vissza. Ezzel annyira megleptek minket, hogy teljesen összezavarodtunk, és egészen a félidő hajrájáig nem ocsúdtunk föl. Akkor azonban ismét helyzeteket alakítottunk ki, amit sajnos nem sikerült értékesíteni. A szünet után is eredmény nélkül mentünk előre, így pont nélkül maradtunk.

- Pedig minden milyen csodálatosan indult! Személy szerint tökéletes labdát kanyarított eléd Hysen Memolla, amiből megszerezted a második diósgyőri gólod.
- Minden edzésen azt kérem a csapattársaimtól, hogy szélről a kapus és a védelem közé tegyék a labdát. A DVSC ellen Memo tökéletesen centerezett, én pedig jól érkeztem, egyből a hálóba tudtam lőni. Mindig ilyen beadásra várok, amire rá tudok rajtolni, és a védőket megelőzve ziccerből lőhetek.

- Kívülről úgy tűnt, egész mérkőzésen nagy harcban álltál a debreceni védelemmel. 
- Manapság a támadók kezdik a védekezést, és ha ők jó munkát végeznek, nem engedik kibontakozni az ellenfelet, akkor a társaknak sokkal könnyebb a dolguk a középpályán és a védelemben. Nekem egyébként is ilyen a stílusom, addig küzdök, amíg élek. Amikor láttam az ellenfél játékstílusát, én is felvettem a kesztyűt, sokat futottam, letámadtam őket. Az ellenfél nem engedte a saját játékunkat játszani, nem tudtunk a középpályán építkezni, ezért próbáltam mást, hatha hibáznak egyet, és mi is tudunk a semmiből gólt lőni. Egy újabb találat biztosan legalább olyan mértékben megváltoztatta volna a találkozó menetét, mint az ők két góljuk. 

- Különleges ellenfél számodra a Paks? Ősszel idegenben gólt szereztél, és megsérültél, a jó vagy a rossz pillanatok jutnak eszedbe először?
- Valóban eltört az orrom Pakson, de a sérülések a futball velejárói, ezzel már nem foglalkozom. Számomra sokkal fontosabb, hogy akkor szereztem meg az első gólomat a DVTK színeiben, és a csapat idegenben győzött. Kemény meccset játszottunk, több helyzetet is kialakítottunk, akár könnyebben is nyerhettünk volna, de a lényeg a három pont. 

- És milyennek láttad a most szombati összecsapást?
- A Paks elleni találkozón úgy játszottunk, ahogy azt a találkozó előtti taktikai értekezleten megbeszéltük, és ahogy az edzéseken gyakoroltuk. Ennek a fegyelmezett játéknak köszönhető a siker. Ha jól emlékszem, félidőnként egy-egy igazán veszélyes helyzetet alakítottak ki a vendégek, de fölé lőtték a labdát, illetve Baki (Branislav Danilović - a szerk.) védett. A második félidő első negyedórája kivételével mi uraltuk a játékot, ekkor mi birtokoltuk némivel többet a labdát, és több helyzetet is alakítottunk ki. 

- A DVSC ellen vagy a Paks ellen volt könnyebb gólra váltani a beadást?
- Nincs könnyen értékesítő helyzet, minden esetben tökéletesen kell koncentrálni. A támadó mindig ilyen beadásra vár, és szerencsére olyan csapattársaim vannak, aki tökéletesen szolgálnak ki oldalról. Bízom benne, jövőben is így marad, én pedig még több helyzetet tudok értékesíteni. 

- Felidézed ezt a gólt is?
- Minden beadásnál az a feladatom, hogy a társak mozgását figyelve tudjam, mikor kell a labda felé megindulva megelőzni a védőmet. Ezúttal is azt néztem, hogyan csapja be a paksi szélső védőt Kiss Tamás, utána hogyan viszi le a labdát az alapvonalig. Két lehetőség állt előtte, vagy a rövid oldalra adja be a labdát, vagy a hosszúra. Én két védő között a rövid oldalra érkeztem, és kapásból a hálóba továbbítottam a labdát. 

- Már néhány hónapja itt játszol, milyen az élet Diósgyőrben?
- Jól érzem magam Diósgyőrben, azért is választottam a DVTK-t, mert korábban játszottam a Videotonban, ismertem az országot, ismertem a bajnokságot, és ismertem a klubot, a szurkolókat is. Az edzőváltást követően érkeztem szeptember elején. Mindig nehéz beilleszkedni egy közösségbe, ami hatványozottan igaz, ha egy már összeszokott társaságról van szó. Ráadásul kimaradtam a felkészülésből, ami véleményem szerint az egész idény legfontosabb része. Persze edzettem én otthon egyénileg, de az messze nem ugyanaz, mint amikor egy csapattal, egész edzői stáb irányításával dolgozok. A labdarúgásban szerintem a fizikai erőnlét a legfontosabb, mert anélkül nem lehet bejátszani az egész pályát 90 percen keresztül.

Persze a taktika is fontos, amit rengeteget gyakorlunk az edzéseken. Mindenkinek tudnia kell, az adott helyzetben mi a feladata. Idővel a csapat is összeért, ahogy teltek a napok, a hetek, az új igazolásokkal is megismertük egymást, ennek köszönhetően még egységesebb lett a csapat.

Szóval tavaly ősszel bekerültem a kezdőcsapatba, de tisztában voltam vele, messze nem azt a teljesítményt nyújtom, amire képes vagyok. Beszéltem is erről az edzőkkel, szánjunk időt arra, hogy utolérjem magam, és utána valóban jó teljesítményt várhatnak tőlem. A téli felkészülést követően most már tökéletes erőállapotban érzem magam, amit a szurkolók is láthatnak a mérkőzéseken. Keményen dolgoztunk Cipruson, ahol az önbizalmamnak is jót tett a két felkészülési mérkőzésen szerzett három gól. Ennek a munkának köszönhető az eredményes évkezdet, a három győzelem, egy döntetlen és mindössze egy vereség. Messze még a bajnokság vége, újabb győzelmeket kell aratni az előrelépéshez.  

- Említetted, hogy ismerted a diósgyőri a szurkolókat. 
- A Videoton labdarúgójaként jártam először Diósgyőrben, akkor még a város nevét sem tudtam, és csak kapkodtam a fejem, hová jöttünk. Emlékszem, a régi stadion több lelátóból állt, és a szemközti oldal teljesen megtelt és a kanyar is. Nagyszerű hangulatban játszottunk, a szurkolók végig biztatták a csapatukat. Amikor piros-fehérbe öltöztem, nagyon sajnáltam, hogy az első néhány mérkőzésre nem jöttek az ultrák, de annál nagyobb volt az öröm, amikor visszatértek. A támogatásukkal sokkal könnyebben megy a játék, mintha egyfolytában hátszélben futnánk. Tisztában vagyok vele, hogy az elmúlt években a kiesés elkerüléséért harcolt a csapat, de idén bízom benne, előrébb végzünk, és még több drukkert tudunk kicsalogatni a lelátóra. 

- Valódi világjáróként a harmincadik születésnapod előtt már hat országban szerepeltél. Felidézed az állomásokat?
- Bitolában születtem, ott is tanultam a labdarúgás alapjait, folyamatosan a két-három évvel idősebbek között játszottam. Már 16 évesen a Pelister első keretével edzettem, vártam a lehetőségre, ami egy Pelister - APOEL UEFA Kupa-mérkőzésen - úgy tűnt -, el is érkezett. Úgy emlékszem, mintha ma történt volna. A kezdőcsapatba jelöltek, izgatottan készülődtem, amikor egy és egy háromnegyed órával a kezdés előtt magához hívott az edző és közölte, változik a taktika, én pedig kimaradok. Egy világ omlott össze bennem, a meccs után azonnal elkezdtünk azon dolgozni édesapámmal, hogyan tudjuk felbontani a szerződésem. Amikor megtaláltuk a kiskaput, a FK Makedonija Gjorče Petrov csapatába igazoltam. Örültem, hogy a felnőttek között játszhatok, a csapatot a középmezőnybe várta mindenki. A legnagyobb meglepetésre a klubtörténet első aranyérmét nyertük, és én mintegy tíz gólt szereztem szinte ismeretlen fiatalként. Ekkor figyelt fel rám a Slavia Praha, és kezdetét vette a világjárás.

 

- Ennyire nyughatatlan voltál, vagy új focikultúrákat szerettél volna megismerni?
- Egyik sem. Kérem ne vegye senki magyarázkodásnak, de minden klubváltásnak megvolt a maga oka. Egy fél évet sem szerepeltem Csehországban, amikor a Slavia kis híján csődbe ment, az anyagi nehézségek miatt gyakorlatilag a teljes keretet átalakították. Így kerültem Lengyelországba, ahol az Arka Gdynia csapatával kiestünk a másodosztályba, és amikor a következő évben nem sikerült  feljutás, Romániában folytattam. Ott eleinte nagyobb szerencsém volt, az Astrával az Európa Liga selejtezőjében is játszottunk, ezüstérmet nyertünk a bajnokságban, a kupában pedig diadalmaskodtunk. Éppen a napokban idéztük fel Rui Pedróval ezt az időszakot, amikor ellenfélként találkoztunk, és meg sem fordult a fejünkben, hogy néhány évvel később egymás mellett öltözünk egy országgal “odébb”.  Annyira jól ment a játék, hogy a kolozsvári CFR megvásárolta a játékjogom. A korszak legjobb klubjának nem mondhattam nemet, néhány évvel korábban a BL csoportkörében szerepeltek. Erre mi történt? Fél év múlva jöttek az anyagi gondok, nem kaptam fizetést, ezért elfogadtam a Videoton ajánlatát. Erre a diósgyőri szurkolók is emlékezhetnek, bajnokságot nyertünk, a BL-selejtezőben játszottunk. Azonban az új sportigazgató nem tartott rám igényt, ezért Törökországba igazoltam, ahol megtapasztaltam, milyen érzés az egyik nap futballistennek, másnap pedig senkinek lenni. Ekkor határoztam úgy, hogy közel harminc válogatott mérkőzéssel a hátam mögött újrakezdem a karrierem. A horvát bajnokság ideálisnak tűnt ehhez, és a Slaven Belupóban sikerült úgy felépítenem magam, hogy a híres Hajduk Split hívott. Itt sem indult rosszul, azonban egy sérülés keresztülhúzott minden számítást, amikor felépültem már nem velem képzelték el a jövőt, és szerződést bontottunk. Így váltam szabaddá, és így tudtam rábólintani a DVTK ajánlarára.

- Kérlek, hasonlítsd össze az általad megismert bajnokságokat!
- Magyarországon a védekezés megszervezése a legfontosabb, a csapatok nem akarnak gólt kapni. Ezzel szemben Horvátországban sokkal nyíltabb a játék, ott eggyel többet szeretnének lőni az ellenfélnél. Ennek talán az az oka, hogy a horvát klubok a játékoseladásból élnek, ezért vetik be a fiatalokat, és azért engedik őket szó szerint játszani, hogy meg tudják mutatni a tehetségüket. Cselezzenek, lőjenek kapura bátran, ha valakin megakad a nagyobb klubok megfigyelőinek a szeme, akkor máris megvan a következő évi költségvetés alapja. A lengyel bajnokság pedig az erőről szól, megelőzi a technikát és a taktikát. Arrafelé könnyű kiszúrni a külföldieket, a technikai tudásuk lebuktatja őket. Viszont életemben olyan kemény edzéseken nem vettem részt, mind Gdyniában, állandóan futottunk és a konditerembe jártunk. Az első mérkőzésen majdnem megölt a védőm, az edző viszont engem szórt le, hogy miért nem küzdök jobban. Ez is nagyszerű tapasztalatot jelentett számomra, nem véletlenül szedtem fel azóta néhány kiló izmot.

 

- Böde Dániel és Könyves Norbert piros lap miatt hiányzott múlt szombaton, de te is kaptál már eltiltást reklamálásért, és a DVSC ellen is hasonló okokból mutatták fel neked a sárga lapot.
- Pedig már egész nyugodt és visszafogott vagyok az évekkel ezelőtti önmagamhoz képest. Horvátországban előfordult, hogy nyolc sárgát és egy pirosat gyűjtöttem össze egyetlen bajnokság alatt. Nem tudom elviselni az igazságtalanságot, amikor a játékvezető nem veszi észre a szabálytalanságot, vagy éppen fordítva ítél. 
Civilben imádok a fiammal játszani, szeretek viccelődni, kedves vagyok a feleségemmel és mindenkivel a pályán kívül, de ha felmegyek a gyepre, akkor győzni akarok. Mindig. Azért jönnek ki a stadionba a szurkolók is, mert a DVTK sikerét akarják látni, kötelességem mindent megtenni a győzelemért. De eredendően ilyen vagyok, amikor gyerekkoromban az utcán fociztunk a haverokkal, még a testvéremmel is képes voltam összeverekedni a játék hevében. 
Az edzőim mindig mondták, hogy uralkodjak magamon. Korábban erre azt válaszoltam, hogy nem tudok megváltozni, de harminc fölött érzem, hogy egyre nyugodtabb vagyok.

- Pályafutásod során 27 alkalommal viselted a nemzeti mezt, foglalkoztat még a válogatott?
- Számomra az a történet véget ért. Hiába szórtam a gólokat Horvátországban, hiába igazolt le a Balkán-félsziget egyik legnagyobb klubja, Igor Angelovski egyszer sem hívott fel, hogy megkérdezze, hogy megy a játék. Csak az újságokban nyilatkozta, hogy nincs rám szüksége. Szurkolok a csapatnak, hogy a pótselejtezőn Koszovó, majd siker esetén a Grúzia - Fehéroroszország párharc győztese ellen vívják ki az Európa-bajnoki részvételt, de ennyi.

- Diósgyőrben Haris Tabaković a legnagyobb vetélytársad a kezdőcsapatba kerülésért, vagy az egyikőtök játszik, vagy a másik. Milyen viszonyban vagytok?
- Nekem az ellenfelekkel kell megküzdenem, nem a csapattársakkal. Ugyanazon a poszton játszunk, de ez nem akadályoz meg abban, hogy barátok legyünk, akik együtt ebédelnek, együtt kávéznak. Az edzéseken sokat segítjük egymást abban, hogy aki a hétvégén lehetőséget kap, az a csapat hasznára legyen a támadósorban. A konkurenciaharc számomra egy pozitív fogalom, ami azt jelenti, hogy egymást inspiráljuk, ezáltal mind a ketten többet hozunk ki magunkból, jobb játékosok leszünk. 

- Szombaton Kisvárdára utatik a DVTK.
- Minden siker növeli az önbizalmunkat az újabb mérkőzésre. A következő néhány napban erre a találkozóra is felkészülünk, és akkor biztosan tudunk helyzeteket kialakítani, és abból néhányat értékesíteni. Egyet tudok előre, nem lesz könnyű mérkőzés, nagy küzdelemre számítok. Mi ezen a területen is bárkivel felvesszük a harcot, így optimistán várom a találkozót.

Névjegy

Vezetéknév: Ivanovski
Keresztnév: Mirko
Születési idő: 1989. október 31.
Születési hely: Bitola (Jugoszlávia)
Állampolgárság: észak-macedón
Magasság: 182 centiméter
Poszt: támadó

Sikerei
Macedón/észak-macedón válogatott (27/1)
Macedón korosztályos válogatott
Macedón bajnok (2008/2009, Makedonija)
Magyar bajnok (2014/2015, Videoton)
Román kupagyőztes (2013/2014, CFR Cluj)
Román Szuperkupa-győztes (2014/2015, CFR Cluj)
Magyar Kupa-döntős (2014/2015, Videoton)
Magyar Szuperkupa-döntős (2015/2016, Videoton)
Román bajnoki ezüstérmes (2013/2014, CFR Cluj)

Pályafutás
2019/2020 Diósgyőri VTK (NB I.) 11/3
2018/2019 Hajduk Split (Horvátország, 1. osztály) 20/5
2017/2018 Slaven Belupo Koprivnica (Horvátország, 1. osztály) 30/15
2016/2017 Slaven Belupo Koprivnica (Horvátország, 1. osztály) 33/10
2015/2016 tavasz Boluspor (Törökország, 1. osztály) 10/0
2015/2016 ősz Videoton FC (NB I.) 8/1
2014/2015 tavasz Videoton FC (NB I.) 8/1
2014/2015 ősz CFR Cluj (Románia, 1. osztály) 33/10 14/2
2013/2014 Astra Giurgiu (Románia, 1. osztály) 17/6
2012/2013 Astra Giurgiu (Románia, 1. osztály) 28/5
2011/2012 Arka Gdynia (Lengyelország, 2. osztály) 17/4
2010/2011 Arka Gdynia (Lengyelország, 1. osztály) 27/3
2009/2010 tavasz Slavia Praha (Csehország, 1. osztály) 9/3
2009/2010 ősz Makedonija (Macedónia, 1. osztály) 12/4
2008/2009 Makedonija (Macedónia, 1. osztály)
2007/2008 Pelister Bitola (Macedónia, 1. osztály)
2006/2007 Pelister Bitola (Macedónia, 1. osztály)
Pelister Bitola utánpótlás