Összefoglaló 2020. január 28., kedd

Florent Hasani megtalálta góllövő cipőjét

Az előző bajnokság egyik legeredményesebb diósgyőri játékosa Florent Hasani volt, aki ősszel „csöndben maradt”, Zalaegerszegen viszont megszerezte első idei találatát. (Az interjú a Gólörömben jelen meg először.)

Florent Hasani megtalálta góllövő cipőjét


- Minek köszönhető a zalaegerszegi győzelem?
- Úgy vélem, minden játékos és az egész csapat jól játszott Zalaegerszegen. Amikor az ellenfél megszerezte a vezetést, akkor még keményebben küzdöttünk a fordításért. A nagyszerű csapatszellemnek köszönhetjük ezt a sikert. A jó rajt mindig fontos, bízom benne, hogy ezúttal is segítségünkre lesz a győzelem. Jól sikerült a felkészülés, egységes a csapat, jó formában vagyunk, ezen az úton kell tovább haladni.

- Szinte mindenkit meglepett a DVTK, olyan vehemenciával vetette magát a küzdelembe.
- Csodálatosan kezdtük a mérkőzést, az első negyedórában három ziccert is kialakítottunk. Egyértelműen támadóan léptünk fel, veszélyeztettünk jobbról, balról, középről, működött az összjáték, és amikor az ellenfélhez került a labda, akkor működött a letámadás. Amióta Diósgyőrben játszom, nem emlékszem olyan 15 percre, amikor ilyen döntő fölényben lettünk volna. Egyedül azt sajnáltam, hogy ekkor kihagytuk a helyzeteket. 

- Amikor az ellenfél a második félidő elején megszerezte a vezetést, viszonylag gyorsan sikerült előbb egyenlíteni, majd megszerezni a vezetést. Ez volt a fordulópont?
- Ahogy mondtam, a helyzeteink korábban is megvoltak, csak az volt a kérdés, mikor tudjuk kihasználni azokat. Igen, büntetőből - arról ne beszéljünk, hogy milyen büntetőből, így döntött a játékvezető, és kész - előnyhöz jutottak, de felálltunk és három gólt szerezve megnyertük a mérkőzést. 

- Belegondoltál, hogy akár mesterhármast is szerezhettél volna?
- Igen, az elején ziccerhelyzetben én is a kapufa mellé passzoltam a labdát. Meccs közben nem szabad ezen rágódni, hanem várni kell a következő helyzetet. A második félidőben először balszerencsémre kifelé pattant a keresztlécről a labda, az utolsó percben azonban én is betaláltam.

- Az előző bajnokságban hét gólt szereztél, ősszel viszont egyszer sem ünnepelhettél. 
- Valóban hosszú idő telt el az előző gólom óta, de ez csak növeli a belső motivációmat. Edzések után rendre kinn maradok a pályán, és lövök néhányat távolról, a gólt megelőző mozdulatsort is többször végigpróbáltam pénteken. Bízom benne, hogy megismétlődik a tavalyi szituáció, amikor végre megszületett az első gólom, akkor utána sorozatban jött a többi. Támadó vagyok, akit a gólok és gólpasszok száma alapján ítélnek meg, és a szurkolók is ezt várják tőlem. Ilyenkor érzem jól magam a bőrömben, viszont ha egy meccs után nem húzok újabb strigulát, akkor tudom, még fejlődni kell. 

- Időközben bemutatkoztál a koszovói válogatottban, sőt az első gólod is megszerezted.
- Minden játékos álma, hogy a hazájáért küzdhessen, ezért mindig különleges alkalom, amikor meghívót kapok a válogatottba. Az U21-es válogatott után az A-válogatott összes Eb-selejtezőjén a keretben voltam, végül Angliában debütáltam, a Gibraltár elleni barátságos mérkőzésen pedig győztes gólt lőttem. Nagyon jó csapatunk van, egészen a végéig harcban álltunk a pótselejtezőért, a társak közül többen Olaszországban, Németországban, Angliában, Svájcban játszanak. A szurkolók is imádják a csapatot, állandóan telt ház előtt játszunk, nagyobb stadionra lenne szükségünk, mert sokan rendre kinn maradnak. 

- És mi lesz, ha egyszer a szintén válogatott Hysen Memolla jön veled szemben egy Albánia - Koszovó mérkőzésen?
- Az egy érzelemdús találkozó lenne, hiszen mindkét válogatottat albán nemzetiségűek alkotják, testvérek vagyunk. A pályán azonban ez nem számít, de az sem, hogy Diósgyőrben csapattársak vagyunk. Meccs közben nincs idő ilyen dolgokon rágódni, ott minden idegszállal a győzelemre kell koncentrálni. A lefújás után persze biztosan megölelnénk egymást, és jó sokáig beszélnénk erről a találkozóról.

- Pontosan két éve játszol Diósgyőrben. Hogy érzed magad Miskolcon?
- Mostanra otthonosan, mindent megtalálok a városban, amire szükségem van. Barátra leltem a helyi koszovói albán közösségben, együtt szoktunk kávézni, és eljön szurkolni a meccsekre. Először élek külföldön, ezért kezdetben minden nagyon nehéz volt, de már túl vagyok ezen. A menyasszonyom most fejezi be az egyetemet, azt követően több időt tölthet majd Miskolcon. Tavaly télen jegyeztem el, de még nincs meg az esküvő időpontja, mert amikor szünetel a bajnokság, akkor a válogatottnál akad dolgom. Most nyáron például a Nemzetek Ligája rájátszása következik, Észak-Macedónia ellen kezdünk, és továbbjutás esetén a Grúzia - Fehéroroszország párharc győztesével találkozunk szintén idegenben.

- Ma a Kaposvár ellen játszik a DVTK. Mit vársz a mérkőzéstől?
- Ha valaki azt gondolja, hogy könnyű mérkőzés vár ránk, mert a tabella utolsó helyezettje érkezik, az téved. A papírforma csak akkor ér valamit, ha a pályán is meg tudjuk mutatni, hogy mi vagyunk a jobb csapat. Óvatossá tesz az őszi vereség, de sokkal jobban foglalkoztat az a lehetőség, hogy egy ma megszerzett három ponttal fentebb léphetünk a tabellán. 

- Akár kulcsemberré is válhatsz azzal, ha egy távoli átlövéssel segítesz feltörni a várhatóan tömör kaposvári védelmet.
- Mindenekelőtt a győzelem és a három pont a legfontosabb, már a gólkülönbség is mellékes. Ha éppen az én gólom vagy az én gólpasszom kell ehhez, akkor is azt mondom, ennyivel járultam hozzá a csapat sikeréhez, mert nálam mindig a csapat az első.