- Az őszi szezon végére jó néhány játékosra nem számíthatott Fernando Fernández vezetőedző. Mit lehet tudni a sérültjeink állapotáról?

- Sokak véleményével ellentétben tudni kell, hogy a versenysport nem egészségmegőrző tevékenység, mint a sport általában. A versenysport a szervezetet olyan terhelésnek teszi ki, amihez a normális emberi szervezet nincs hozzászokva. A sportsérülések így teljesen természetes dolognak számítanak. Egy féléves, kemény, intenzív periódus lezárásakor, ha leltárt veszünk a klub játékosairól, látjuk, hogy a csapatnak jelentős hányada kisebb-nagyobb sérüléseken átesik. A sérüléseket különbözőképpen csoportosíthatjuk. Az egyik felosztás szerint két nagy csoportra osztjuk: kontakt és non-kontakt sérülésekre. A kontakt sérülések sajnos kivédhetetlenek, ez abból adódik, ha két játékos összerúg, ne adj isten kisebb gödörbe lép, vagy mint például Makrai Gábor esetében is, nekicsúszik véletlenül a kapufának. Ilyenkor sajnos a legrosszabbra sem tudunk felkészülni. Ebből lehet szalag- vagy izomszakadás, esetleg csonttörés, zúzódás. A non-kontakt sérülések nem az ellenféllel való találkozásból fakadnak, hanem valamilyen rossz mozdulat, letapadt láb, megerőltetés, fáradtság kapcsán hirtelen izomösszehúzódás okozza. Ezek a sérülések bizonyos százalékban megelőzhetők megfelelő bemelegítéssel, megfelelő sérülésveszély felméréssel, úgynevezett prevencióval.

A sérüléseket egy másik szempont szerint is csoportosíthatjuk. Vannak az úgynevezett friss sérülések, amikor egy játékosnak olyan sérülése keletkezik, amilyen a korábbi sportolói pályafutása során nem volt, illetve vannak az újrasérülések, amikor akár egy tíz évvel korábban elszenvedett sérülés újul ki. Utóbbiakat a szervezet egy heg-szövettel gyógyítja, az izom azonban sokkal jobban nyúlik, mint ez a gyógyult heg-szövet, így sokkal könnyebben újra szakad a két összegyógyult szövet találkozásánál. Ez a gyógyult izom külön kezelést, külön bemelegítést, külön utókövetést igényel.

A DVTK-nál az utóbbi időben sajnos voltak olyan nem kívánatos sérüléseink, amelyek nem kontakt sérülések voltak, és sajnos a térd keresztszalag sérülésével jártak. Ez az egyik leghosszabb rehabilitációt - nagyjából fél évet - igénylő sérülés. Ivánka Patrik és Makrai Gábor egyazon cipőben járnak. Mind a ketten átestek a sebészeti beavatkozáson, és a DVTK Edzőközpontban már a rehabilitációjukat végzik gyógytornászok segítségével. Visszatérésük a sérüléstől számított fél éven belül várható.

Egy másik csoportjába azok tartoznak a sérült játékosainknak, akik az őszi szezon végéhez közeledve szenvedtek olyan jellegű sérülést, amikor korábbi sérülések újultak ki. Ilyen volt Tomislav Mazalović esete. Antal Botondnak egy lábfejre történt rúgás következtében a csonthártyája vérzett be, többek közt ezért nem számíthatott rá Fernando Fernández az utolsó fordulókban. Az ő rehabilitációjuk a téli szünet alatt teljesen befejeződött, így az edzőtáborba már úgy utaztak el, hogy teljes értékű tagjai a keretnek.

A harmadik csoportját a sérültjeinknek az a pár játékos teszi ki, akik az utolsó fordulókban szenvedtek el különböző izomsérüléseket. Forgács Dávid, Tajti Mátyás és Tóth Barnabás elutazott ugyan a csapattal az edzőtáborba, de speciális felkészülést folytatnak. Azokban a gyakorlatokban, amik az ő rehabilitációs protokolljuknak megfelel, már ők is részt vesznek, az éles játékhelyzetekben, amikor fennáll azonban a rásérülés veszélye, akkor ők különmunkát végeznek. Az edzőtábor második felében már pályára léphetnek, de terveink szerint teljes terhelést csak a februárban újra kezdődő bajnokság kezdetén kaphatnak.

-  Esténként különböző előadásokon vesznek részt a labdarúgók. Mi ezeknek az előadásoknak a célja?

- Egy modern sportklub egészségügyi koncepciója egy nagyon komplex dolog. Akár a két évvel ezelőtti DVTK esetében, úgy jelenleg a magyarországi NB I.-es csapatok döntő többségében igazából nincs sportegészségügyi koncepció. Az egészségügyi ellátás sok csapatnál kimerül abban, hogy egy játékost a sérülése után a lehető leggyorsabb úton újra a pályára küldhessenek és ezért felkeresik a legjobb sebészt, a legjobb gyógytornászt stb.

Valójában az akut sérült ellátáson kívül a sportegészségügyi koncepciónak egy klubon belül további öt alappillére van. Az egészségfelmérés, a teljesítménydiagnosztikai felmérés, a legális teljesítményfokozás, pszichológiai vezetése a játékosoknak, valamint az oktatás. A játékosokról Magyarországon nagyon sokan azt hiszik - mivel már tizenéves korában intenzív edzéseknek van kitéve, speciális tanrendet követ, ezért iskolai tanulmányait elhanyagolja -, hogy szellemileg visszamaradott lesz. Ez azonban abszolút nem igaz, hiszen a játékosok között nagyon sok intelligens, tanult, diplomával rendelkező fiatalember van. Egyértelmű szándék mutatkozik a labdarúgók részéről, hogy tudni szeretnének sok, őket érdeklő és érintő dologról, így például a táplálkozásról, a táplálékkiegészítésről, a leggyakoribb sérülésekről, sérülések megelőzéséről, sérülések utáni visszatérés kritériumairól, a különböző teljesítményeket felmérő vizsgálatokról, a különböző teljesítmény fokozást elősegítő gyakorlatokról, leggyakoribb játékosokat érintő betegségekről és még sorolhatnám. Mi ezeket próbáljuk meg a játékosoknak egy előadás-sorozatban bemutatni. Büszkék vagyunk rá, hogy az auditorok a DVTK egészségügyi koncepcióját tartották a legmodernebbnek és a legelőremutatóbbnak az akadémiákon elvégzett, országos, a Magyar Labdarúgó Szövetség által kötelezővé tett auditálási folyamat kapcsán. A 2019-es évben, a magyarországi edzőképzésben ezt, mint követendő példát fogjuk bemutatni és remélhetőleg megalapozni a szövetség kérésére. Ennek része a játékosok és az edzői stáb oktatása és nevelése, azokban a létfontosságú dolgokban, amik hozzájárulnak ahhoz, hogy fokozatosan felépítve - nem hirtelen, csoda módra, egyik napról a másikra - egy klubnak a teljesítménye, a játékosoknak az egészségügyi állapota sokat javulhasson.