- Sok sikeres sportoló bizonyítja, hogy igaz a mondás: nem esik messze az alma a fájától. Te is közéjük tartozol?
- Mindkét szülőm sportolt, de egyikük sem focizott. Anyukám az élvonalban röplabdázott, apukám jégkorongozott az NB II.-ben, majd bokszolt. Engem nagypapám - aki már sajnos nem él - vitt ki először egy meccsre, ez hozta meg a kedvem, hogy magam is elkezdjek focizni. Mellette kipróbáltam több küzdősportot, a karatét, a kempót, de gyorsan eldöntöttem, hogy focista szeretnék lenni. Egészen más mozgáskultúra a kempó, mint a labdarúgás, mégis örömmel gondolok vissza azokra az időkre, sokat adott, aminek ma is hasznát látom: ütemérzéket, hajlékonyságot és hasonlókat, persze tenni is kell azért, hogy ez megmaradjon.
 
- Hogyan lett a kisfiúból a DVTK labdarúgója?
- Az utánpótlásban töltött évek után 16 évesen mutatkoztam be a Videoton II-ben, majd Paulo Sousa a Ligakupában az első csapatba is beállított három alkalommal. NB I.-es labdarúgó viszont a Puskás Akadémia színeiben lettem, ahol Benczés Miklós szavazott nekem bizalmat, nem is kicsit, mert amikor nem voltam sérült, mindig pályára léptem. Végezetül tavaly nyáron érkeztem Diósgyőrbe.
 
Tamás Márk
 
- Ahol úgyszintén hamar alapember lettél.
- Combizomszakadás után igazoltam Diósgyőrbe. Korábban nem volt hasonlóan nagy sérülésem, ezért először a tartalékcsapatban léptem pályára, kellett is, hogy visszajöjjön a meccsrutin és önbizalmat szerezzek, mert öt hónap kihagyás mindenkin meglátszik. Sikerült beverekednem magam a kezdőbe, azóta pedig csak az lehet a célom, hogy megtartsam a helyem, hiszen folyamatosan játszani szeretnék.

- Néhányszor láttunk már a DVTK mezében is balhátvédként, de többnyire belső védőt játszol. Melyik poszton érzed otthon magad?
- Ehhez még hozzáteszem, hogy fiatal koromban balszélsőként szerepeltem, majd sokáig védekező középpályást is játszottam, ezután kerültem a balhátvéd, majd a bal oldali belső védő szerepkörébe. Mindkét poszton szívesen játszom, bár az utóbbit kedvelem jobban. Belső védőként többet kell használni nem csak szó szerint, hanem átvitt értelemben is a fejünket, hátulról irányítani kell a teljes csapatot. Balhátvédként rengeteg a futás, a párharc, viszont a szélről nehezebb irányítani a többieket, ellenben többször lehet csatlakozni a támadásokhoz. Elsősorban védő vagyok, az a feladatom, hogy megvédjem a kapunkat, a többi csak ráadás. De amilyen finom a torta tetején a hab, olyan örömteli védőként is gólt szerezni.
 
- Milyen volt az első diósgyőri éved?
- Mindenekelőtt azzal kezdem, hogy jó döntést hoztam, amikor a DVTK-t választottam. Óriási élményt jelentett a szurkolótábor, hiszen korábban nem játszottam ilyen nagy létszámú, és ilyen hangos közönség előtt. Ezt megelőzően Székesfehérvárott és Budapesten éltem, Miskolc egészen más, ez is meghatározó élmény. Úgy érzem, errefelé sokkal kedvesebbek, nyitottabbak az emberek, az utcán megszólítanak a szurkolók, aláírást, közös fotót kérnek. És még a nyelvezetet is meg kellett szoknom, mert egy kicsit másként beszélnek (nevet - a szerk.). A teljesítményem lehetett volna jobb is, de most már inkább azzal foglalkozom, hogy hogyan javíthatnék.
 
- A csapattársak hamar befogadtak?
- Könnyen sikerült beilleszkednem, mert Pepét még az utánpótlás válogatottból ismertem, majd csatlakozott hozzánk a szintén utánpótlás válogatott Soma (Bacsa Patrik és Novothny Soma - a szerk.) Most nyáron ő kivált, de Pepével, Eperrel és Bogesszal (Eperjesi Gábor és Bognár István - a szerk.) továbbra is összetartunk, edzéseken kívül is sok időt töltünk együtt. Sokszor vacsorázunk együtt barátnőstől étteremben, pisztrángozunk, vagy magunk sütögetünk, esetleg moziba megyünk. Engem a vígjátékok kapcsolnak ki, jó nevetni - főleg azon, hogy a másik hogy nevet -, szeretem még az akciófilmeket, a horrorral is elvagyok, de az sokszor túl egysíkú. Jártunk már fürödni a nyéki tavaknál, vagy a lillafüredi kalandparkban. Nagyon komoly volt a lézerharc, minden centiméterért megküzdöttünk, mert este a vesztes fizetett a mozipénztárnál, de ez minden játéknál így van. És közösen nézzük a meccseket is.
 
- Ezek szerint nem csak játszani szereted a focit, hanem nézni is?
- Mindenre vevők vagyunk, lehet a Bajnokok Ligája, de szurkoltunk a magyar csapatoknak a nemzetközi kupákban is. Amikor nem ütközik a programunkkal, akkor az OTP Bank Liga meccseit is együtt nézzük. A vetélytársak esetében elsősorban a csatárokat követem, ki mit húz, nehogy olyan dologgal lepjen meg a következő találkozáskor, amire felkészülhettem volna. A BL-ben viszont inkább a saját posztomon játszókat figyelem, hogyan helyezkedik, merre passzol, sokat lehet ebből tanulni.
 
- Játszottál az U21-es válogatottban, az A-válogatottba viszont még nem hívtak. Mit kell ahhoz tenned, hogy például a Real Madrid meccsén Pepe helyett Ronaldót kelljen figyelni, mint leendő ellenfelet?
- Mindent megtennék azért, hogy magamra húzhassam a címeres mezt! Ehhez azonban nem elég néhányszor jól játszani, hanem stabilan jó teljesítményt kell nyújtani. És ha a jó átlaghoz minél több kiemelkedő teljesítmény is párosul, akkor biztosan felfigyel az emberre a szövetségi kapitány is.
 
- Ebben sokat segíthet a csapat, hiszen könnyebb észrevenni egy játékost az élbolyban tanyázó csapatból, mint a kiesés ellen küzdőből.
- Egyetértek, ezért kellenek a Videoton legyőzéséhez hasonló meglepetés győzelmek. Ugyan az elején kaptunk egy gyors gólt, de utána fordítottunk, és hiába nyomott a Videoton, nem éreztem bennük az átütő erőt. Persze a szerencse is mellénk állt, mert tettünk érte, de belül úgy éreztem meccs közben, hogy nekünk nyerni kell. Az Újpest ellenit azért nem számítom meglepetés győzelemnek, mert hazai közönség előtt nekünk mindig nyerni kell, és a legutóbbi öt bajnokit zsinórban hozta a DVTK ellenük Miskolcon. Ha fejben ott vagyunk, akkor hazai pályán bárkit legyőzhetünk ebben a bajnokságban.
 
 
- Az FTC ellen mi vitt előre a 90. percben ötgólos hátrányban?
- Ilyenkor soha nem az órát nézem, hanem a lehetőséget látom a hátrány faragására. Alig várom a kapuhoz közeli pontrúgásokat, hátha pont hozzám kerül a labda. Bogesz szabadrúgása után középen beleért egy védő, amire gyorsan kellett reagálnom, mert fejelni akartam a hosszú oldalon, ahová az edzői utasítás szerint érkeztem. Így viszont droppból a hosszú oldalt lőttem ki, hogy a kapus ne érje el, csak arra kellett vigyáznom, hogy nehogy fölé menjen a labda, ami ilyen helyzetben sokszor előfordul.
 
- A Honvéd ellen viszont büntetőt érően szabálytalankodtál. 
- Megcsúsztam a nedves talajon, ha ez nem történik, akkor tisztán szereltem volna. Így sem értem el az ellenfél lábát, de nem hibáztatom a játékvezetőt, mert néhány milliméteren múlhatott. Tanulnom kell ebből az esetből is, középső védőként ilyen apróságok is döntően befolyásolhatják a teljesítményem. A csapat kapcsán pedig azt gondolom, sokkal szervezettebben kell a jövőben játszanunk, és akkor az első két fordulóban látott arcunkat tudjuk ismét megmutatni.
 
 
- Már azért megérte Miskolcra igazolni, mert párra leltél.
- Nem mondom, hogy könnyen összejött az első randi, de most már Szabó Barbara a párom, aki korábban az MVSC-ben röplabdázott, az előző bajnokságban pedig Gödöllőn játszott, ennek is köszönhető, hogy anyukámmal egyből megtalálták a közös témát, és a közös hangot. Sportolóként jobban megért, mint más, hiszen hasonló az életvitelünk. Emellett igazi szurkoló, akinek a vehemenciáján magam is meg szoktam lepődni, amikor sérülés, eltiltás miatt a lelátóról nézem a csapat meccsét. Ilyenkor előjön belőle a miskolci vér, le sem tagadhatná, hogy melyik csapatnak szurkol, ilyet máshol nem is láttam. Azt is öröm látni, hogy nem csak szereti, hanem érti is a focit.
 
- Belaktad már Miskolcot?
- Gyorsan megismertem a várost, hiszen Pepe, Eper és Barbi is miskolci. Nagyon tetszik Miskolc, rengeteg helyre el lehet menni a környéken, Lillafüred, Miskolctapolca tele van egy csomó izgalmas dologgal, de bejön a Szinva terasz is. Aktívan szeretek pihenni, de ha nem így lenne, a Parsson Russel terrier kutyám akkor sem hagyná, hogy henyéljek. Naponta háromszor sétálok vele, az estit tudom csak annyiban elcsalni, hogy akkor a többi kutyával rohangál, én csak egy helyben állva tartom szemmel. Reggel és délben viszont 45 perc a penzum, ezt is bele kell számolni a napi programba. Amióta megvan, átalakította az életemet, mert bármilyen korán is van az edzés, másfél-két órával előtte felkelek, hogy megreggelizzek, és sétáljunk egyet. És akinek van kutyája, az azt is pontosan tudja, milyen felelősség az állattartás, gondoskodni kell róla minden nap.
 
- Eperjesi Gáborról, Bognár Istvánról, Oláh Bálintról köztudott, hogy egyetemisták, te is belekóstoltál.
- A Corvinus Egyetem Kereskedelem és Marketing szakára jártam, de a nappali tagozattal nem fért össze a sok bajnoki mérkőzés, és az U21-es válogatottal a sok külföldi utazás, ezért abbahagytam. A pontszámom megvan, terveim között szerepel, hogy egyszer újrakezdem, és diplomát szerzek.
 
Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!