A DVTK akkori vezetőségének meccs utáni közleménye

Tisztelt Szurkolóink!

Óriási fegyvertényt hajtottunk végre az ősi rivális Nyíregyháza kétvállra fektetésével.

A történelmi győzelem jelző talán nem túlzás, hiszen több mint egy évtizede nem nyert a Diósgyőr a Spartacus otthonában. A fantasztikus hangulat alapja a csapat és a szakmai munka sikerén kívül az a nagyszerű és országosan is egyedülálló szurkolótábor, amely az első osztályú mérkőzések átlag nézőszámának és hangulatának egy hatalmas fricskát adott, hiszen több mint 2000 szurkoló már otthon is csak néha-néha biztatja kedvenc együttesét.

De nem így a Diósgyőr! Hiszen "a hangulat házhoz jön".... Ennyi diósgyőri szív egy idegenbeli másodosztályú mérkőzésen talán még soha nem dobbant a 100 év alatt, mint most.

Engedjétek meg, hogy megköszönjük azt a kitartó és lelkes buzdítást, amit kaphattunk Tőletek. Köszönjük, hogy otthon érezhettük magunkat Nyíregyházán. Köszönjük, hogy felhívásunknak eleget tettetek és végig sportszerűen, kulturáltan, de mégis elsöprő elánnal tettétek félelmetessé a Sóstói stadiont. Az országos sportsajtó ismét tekintélyes méretű kommentárokkal teszi méltó helyére a vidéki futball fővárosát, Diósgyőrt. Köszönet ezért a csapatnak, a játékosoknak, a szakvezetésnek, az edzőknek. Köszönet a DVTK biztonsági szolgálatának, amely a legkorrektebb és - intelligensebb módon segítik a mérkőzések problémamentes lebonyolítását. És még egyszer hatalmas köszönet Nektek, a Diósgyőr szurkolóinak.

Óriási lépést tett csapatunk az NB I.-be kerülésért. Az út azonban még nagyon hosszú. A munka java része még hátra van. Ezért kérünk benneteket, minden hazai mérkőzésen, ami még hátra van a bajnokságból, töltsük meg a lelátókat! Mutassunk példát az egész magyar futballelitnek, milyen a nézőszám és a hangulat, amikor a Diósgyőr itthon játszik. Remegjen meg minden térd, amely a DVTK Stadion zöld gyepére lép!

Mert MI VAGYUNK A LEGNAGYOBBAK! Hajrá, Diósgyőr!

A DVTK vezetősége

Benczés Miklós: Jobban akartuk a győzelmet

Köszönöm a játékosoknak, a szakmai stáb tagjainak, a DVTK minden dolgozójának és nem utolsó sorban a szurkolóknak ezt a fényes vasárnapi sikert! - nyilatkozta Benczés Miklós, a DVTK vezetőedzője.

- Hány interjút adtál a mérkőzés óta?
- Sokat, nagyon sokat. Televíziók, rádiók, internetes oldalak, az elmúlt két napban biztosan megdöntöttem saját nyilatkozat-rekordomat.

- Áttérve a mérkőzésre: még előtte említetted, hogy alaposan felkészültél a Nyíregyházából. Miben változott a DVTK játéka a rangadóra?
- Két magas védővel játszik a Nyíregyháza, ehhez igazítottuk a támadójátékunkat, míg a védekezésben ezúttal Abdoura (Mohamadou Abdouraman - a szerk.) hárult a visszalépő Eyenga semlegesítésének feladata.

- Nem csak az ellenfél védői, a támadói is magasak voltak, időnként óriási volt a légiveszély.
- Ha összehasonlítjuk a két csapatban pályára lépő játékosok magasságát, akkor szembetűnő a hazai fölény, ezért bravúros teljesítmény a két pontrúgás után szerzett gól, míg ők nem tudtak élni az előnyükkel. Ebből is látszik, jobban koncentrált a Diósgyőr, nem túlzást, ha azt mondom, a mi játékosaink jobban akarták a győzelmet.

- Vezettünk 3-0-ra, majd feljött a Nyíregyháza egy gólra. Mit éreztél ekkor?
- A Nyíregyháza minden mindegy alapon kezdett el futballozni háromgólos hátrányban, ami a lehető legveszélyesebb a futballban. Felszabadultak a teher alól, Brekk János sorra cserélte be a csatárokat - a végén már négyen voltak -, ami okozott néhány meleg szituációt. A kérdésre válaszolva, azt éreztem, hogy meg fogjuk nyerni a mérkőzést. Éreztem a csapatban annyi fizikai és mentális erőt, hogy a hátra lévő néhány percet még emberhátrányban is lehozzuk, ezért kicsit sem bizonytalanodtam el, bár a korábbinál sűrűbben pillantottam az órára.

- Kinek a teljesítményével voltál elégedett?
- A mérkőzés előtt azt mondam az öltözőben, hogy nem hiszek a véletlenekben. Nem véletlenül kísért el minket kétezer ember, hanem azért, mert tettünk érte valamit. Azt kértem mindenkitől, játsszon úgy, hogy amikor másnap reggel felkel és a tükörbe néz, nyugodt szívvel mondhassa önmagának: én ennél többet nem tudtam volna hozzátenni a mérkőzéshez. Közhelynek tűnhet, hogy ez a csapat sikere, de most nem akarok azzal foglalkozni, hogy ki nyújtott önmagához mérten jó teljesítményt, mert vasárnap minden pályára lépő játékos kihozta magából az aznapi maximumot.

- Milyen volt a mérkőzés hangulata közvetlenül a pálya mellett?
- Szinte kézzel tapintható volt a feszültség, ezért is álltam a lehető legközelebb a pályához. Nem egy szokványos NB II-es találkozó volt, a játékostól az edzőkön és játékvezetőn át a szurkolókig mindenki sokkal feszültebb volt az átlagosnál. Igazi rangadóhangulat volt. A mérkőzés előtt azt sulykoltam a játékosokba, hogy egy Nyíregyháza - Diósgyőr mérkőzés nem azért rangadó, mert az első látogat a másodikhoz, hanem azért, mert nagyon fontos a szurkolóinknak. A helyszínen kétezer, a televízió előtt további sok ezer nézőnek tudtunk örömet szerezni, ami mindennél fontosabb.

- Ti a nézőkért játszottatok, a nézők pedig értetek szorítottak. Segített a kétezer jelenlévő diósgyőri?
- Nem az jelentette a segítséget, hogy sokan voltak, hanem az, hogy hangosan szurkoltak, szinte együtt lélegeztek a játékosokkal. Nagyon átjött a szeretetük, ami nagy segítséget nyújtott.

- Oda-vissza sikerült legyőzni a Nyíregyházát. Kijelenthetjük, hogy jobb csapat a Diósgyőr?
- Az eredmény azt mutatja, hogy ezen két mérkőzésen mindenképpen. Hogy összességében? Nem akarom elkiabálni, de igen.

- Mekkora lépést jelent a bajnoki címhez a Nyíregyháza elleni győzelem?
- Három ponttal mindenképpen közelebb vagyunk a bajnoki címhez, mint a Nyíregyháza, mert ennyi az előnyünk, azonban nagyon sok van hátra, hiszen a szezon fele sem telt el, nem árt óvatosnak lenni. Lépésről lépésre kell haladnunk, majd a végén meglátjuk, mire lesz elég.

- Tavaly ősszel a Nyíregyháza elleni diadal után jött egy váratlan vereség Makón, pedig már akkor az élre ugorhatott volna a DVTK. Ugye, nem ismétli magát a történelem?
- Valóban váratlan vereséget szenvedtünk Makón, de nem csak azért, mert mi voltunk a találkozó esélyesei, hanem azért is, mert magán a mérkőzésen is jobbak voltunk. Gólokat lőttünk - amit a játékvezető nem adott meg -, a hazaiak pedig szereztek két véleményes találatot. Kapujukhoz szögeztük őket, játékban föléjük nőttünk, aminek akkor nem lett meg az eredménye. Azonban ne felejtsük, ez a Diósgyőr nem az a Diósgyőr, mint ősszel, bízom abban, hogy itthon folytatni tudjuk remek tavaszi sorozatunkat!

Dobos Attila: Futás nélkül nincs gól

Dobos Attila a mennyet és a poklot is megjárta Nyíregyházán: előbb gólt szerzett, majd kiállították, de a végén mégis együtt örülhetett a társakkal és a szurkolókkal.

- Milyen volt a mérkőzés?
- Ha rövid választ szeretnél, akkor felejthetetlen. Ha bővebbet, akkor nagyon felejthetetlen. Ha még bővebbet, akkor pedig azt mondom, olyan fenomenális hangulatban telt a mérkőzés, hogy az örök élmény marad. Itt meg is ragadom az alkalmat, hogy megköszönjem a szurkolóknak a buzdítást, ilyen támogatás mellett nem lehet rosszul játszani. Szinte belehajszoltak a győzelembe minket.

- Azért tétje is volt a mérkőzésnek.
- Igen, kicsit tartottam is tőle, hogy túlpörgetjük emiatt magunkat. Azonban nem így történt, sőt, úgy láttam, a nyíregyházi játékosok voltak azok, akik nem tudták feldolgozni ezt a terhet. Sokkal tisztább volt a mi fejünk, ez volt az egyik kulcsa a győzelemnek.

- A játék egy kicsit másabb volt, mint a korábbi találkozókon, nem akartátok, vagy nem tudtátok beszorítani az ellenfelet?
- Azt nem szabad elfelejteni, hogy a Nyíregyháza volt az ellenfél, amelynek a mérkőzés előtt ugyanannyi pontja volt mint nekünk. Ezen kívül a hazaiak nem riadtak vissza a kisebb-nagyobb szabálytalanságoktól, ezzel próbálták kompenzálni a gyorsaságbeli fölényünket.

- A harmadik gól viszont olyan villámgyors kontra után született, hogy még szabálytalankodni sem volt lehetőségük. Hogyan emlékszel?
- Igen, de akkor már vezettünk 2-0-ra. Olyan szituációkból szereztük az első két gólt, amiben rendkívül erősek vagyunk ebben a félévben. A harmadik találat egy kontra után született, ilyen támadást viszont eddig nagyon nem is tudtunk vezetni, mert a korábbi mérkőzéseinken többnyire az ellenfél térfelén zajlott a mérkőzés. A gól előtt a nyíregyháziak végezhettek el szabadrúgást, ebben a szituációban nekem a taktika szerint a kipattanóra kellett helyezkednem. Amikor Abdou labdája Granihoz (Mohamadou Abdouraman és Granát Balázs - a szerk.) került és láttam, mekkora terület nyílt előtte gondolkodás nélkül nekivágtam a 70-80 méteres sprintnek, mert láttam lelki szemeimmel a befejezést is. lyen a foci, futás nélkül nincs gól. Köszönöm szépen Granát Balázs passzát, a munka nagy részét ő végezte el. Láttam, hogy felnéz futás közben, és akkor már biztos voltam, hogy én fejezem be a támadást, mert egy profi futballista ilyen esetben tízből tízszer passzol, hiszen az egyéni érdekeket megelőzi a csapatérdek ilyenkor. Maga a befejezés egyébként csak kívülről tűnt pofonegyszerűnek, mert a nyíregyházi stadion talaja a kapuk előtt jóval gyengébb, mint a mezőnyben, nagyon kellett koncentrálni, nehogy egy rög megtréfáljon. A találat után nagyon boldog voltam, nagyapaként lesz mit mesélnem az unokáknak.

- Még egyszer bekerültél a mérkőzés jegyzőkönyvébe. Mi történt a piros lapod előtt?
- Onnan indul a történet, hogy Andorka és Goia összezárt előttem, előbbi visszaütött, ami el is talált. Ezt követően Andorka a földre került én pedig, amikor átugrottam, akkor ráléptem. Soha nem tagadtam, hogy ráléptem a lábára, de a jegyzőkönyvbe írt bejegyzés hatalmas tévedés, nem rúgtam meg a földön fekvő játékost. A videofelvételen az is jól látható, hogy még csak nem is tapostam meg. Ha a játékvezető is látta már a találkozó összefoglalóját, akkor szerintem ő is tudja, nem ez volt élete mérkőzése.

- Jogtalannak tartod a kiállítást, mégis szinte szó nélkül jöttél le a pályáról.
- Kavarogtak bennem az indulatok, de nem akartam súlyosbítani a helyzetem. Lett volna mit mondanom, de tudtam, úgysem vonja vissza a piros lapot a játékvezető. A játékoskijáróból néztem a továbbiakban a mérkőzést, de előbb onnan is elküldtek, mert mezben voltam. Mondták, civilben visszajöhetek, de az idegességtől le sem tudtam zuhanyozni, pont akkor hallottam a közönség morajából, hogy megszerezte második gólját a Nyíregyháza, amikor beértem az öltözőbe. Onnantól kezdve minden egyes perc egy órának tűnt, nagyobb büntetés volt számomra ez, minthogy ki kell hagynom a Makó elleni találkozót. A kezem, lábam remegett, de amikor lefújták a mérkőzést, azt a boldogságot nem lehet szavakkal leírni. Berohantam a pályára öleltem, aki elém került és csak ugráltunk a társakkal.

- A rohanás kivételével valami ilyesmi történt a lelátón is.
- Mindenki tisztában volt a csapatból azzal, hogy a szurkolók mennyire szomjazzák a sikert, milyen régóta készülnek a Nyíregyháza elleni rangadóra. Nagyon büszke lehet a DVTK a szurkolóira, szerintem ők az ország legjobbjai!

- Felül lehet még ezt az ünnepet múlni?
- Boldog lennék, ha minimum három pont előnnyel vágnánk neki a Cegléd elleni hazai mérkőzésnek az utolsó előtti fordulóban. És ha győzünk, akkor... akkor a mester is ünnepelne. Most azt mondta, még nem jött el számára az ünneplés ideje, de akkor szerintem őt is rá lehetne venni.

Granát Balázs: Nem számít, ki lövi a gólt

Granát Balázs cáfolja a szurkolók állítását, szeret ő kis gólt is lőni, sőt, a gólpassz után is legalább annyira örül, mintha saját maga talált volna be.

- Milyen hangulatban vagy?
- Nagyszerűen érzem magam, de ez igaz az egész csapatra is. Óriási győzelmet arattunk egy kiváló közönség előtt, nincs okunk az elkeseredésre, főleg úgy, hogy már három ponttal vezetjük a tabellát. Jobb hangulatban telik ilyenkor az edzés is, többet viccelünk egy győztes meccs után, de a munka ugyanannyi, azt így is, úgy is el kell végezni.

- Már 3-0-ra is vezetett a DVTK Nyíregyházán, könnyű mérkőzés volt?
- Végig fölényben játszottunk és nagyon jó pillanatokban szereztük a gólokat, de könnyűnek azért nem nevezném. Hatalmas fegyvertény, hogy két pontrúgás után is betaláltunk, mert nagyon magas védői vannak a Nyíregyházának. Rendkívüli módon együtt van a csapat, amit az is bizonyít, hogy Dobi (Dobos Attila - a szerk.) kiállítását követően egy kicsit megzavarodtunk, de utána rendeztük a sorunkat és a nagy nyomás ellenére is meg tudtunk tartani egy gólt az előnyünkből. A mérkőzés után beszéltünk róla, ha nincs azonnali válasz a harmadik találatunkra és rögtön utána a kiállítás, akkor talán megszórjuk a Nyíregyházát és még nagyobb a fieszta. Nem így lett, lényeg az, hogy miénk a három pont.

- De nem csak pontrúgásból, hanem kontrából is született gól, amikor olyan erényeket csillogtattál, amit eddig nem láttunk tőled: egy teljes félpályán keresztül vezetted a labdát, majd pontosan adtál középre.
- Sajnálom, hogy ezt mondod, mert azért nem csak a gólérzékenység az erényem, hanem korábbi csapataimnál sok gólpasszt is adtam. Diósgyőrben eddig a gólok jöttek. A gól előtt nem volt nehéz dolgom, mert Dobival ketten vezettük egy védőre a labdát, ilyen esetben tízből tízszer passzolni kell, mert a társsal szemben nem áll senki, neki csak be kell passzolni az üres kapuba a labdát. Az, hogy ki lövi a gólt, pedig mellékes, mert egy csapatban játszunk, ugyanaz a célunk.

- Akkor a további gólok mellett újabb gólpasszokra is számíthatunk?
- Megkaptam a szurkolóktól, hogy mindig nagy gólt akarok rúgni, de ahogy ez a példa is mutatja, nem így van. Volt egy másik helyzetem, még az első félidőben, Luquétól kaptam egy csodálatos passzt, ami megpattant a lábam előtt, ezért csak kifelé tudtam átvenni. Felnéztem és láttam, hogy üres a jobb felső sarok, oda, a kapus keze mellé pedig csak erősen lehet lőni. Most nem ment be, de majd a következő mérkőzésen! Kis gól vagy nagy gól nem számít, ahogy mondtam, még az sem, hogy én lövöm-e, csak az hogy jöjjenek sorra a győzelmek és ki tudjuk szolgálni a közönségünket. Ők olyan támaszt nyújtanak a csapatnak, hogy lehetetlen rosszul játszani, ha mégsem megy annyira a játék, akkor is belehajszolnak abba, hogy az utolsó erőnkig küzdjünk.

Ivan Radoš: Adrenalinfüggő vagyok

Ivan Radoš, a DVTK horvát kapusa a legkevésbé sem unatkozott a Nyíregyháza - Diósgyőr mérkőzésen, bár igazi bravúrt nem kellett bemutatnia.

- Milyen volt Nyíregyháza elleni mérkőzés?
- Imádom a rangadókat, ahol sok néző van a lelátón és felfokozott a hangulat. Adrenalinfüggő vagyok, azok az én meccseim, ahol jön az ellenfél és van munkám bőven. Más szempontból is emlékezetes marad ez a találkozó, hiszen ez volt az első meccs, amikor kisfiam, Gabrijel védeni látott, igaz, hét hónaposan még csak a televízió előtt szurkolt nekem.

- Pedig ezúttal két gólt is kaptál...
- ... Amiből a második les volt. Ha kikaptunk volna ezzel a két góllal, akkor nagyon szomorú lennék, de így azt mondom, az a lényeg, hogy miénk a három pont. Jobb lenne, ha megóvom a hálóm, de 0-0 marad a végeredmény?

- A gólokon kívül volt még egy forró szituáció, amikor összeakaszkodtál Bajzát Péterrel. Volt ennek valami korábbi előzménye?
- Tavaly teljesen normális volt a viszonyunk, ezért nem értettem, miért rúgott bokán az első találkozásunkkor, majd másodszor miért kellett belém könyökölnie. Arrogáns módon játszott, nem a labdára ment, kérdeztem is tőle, hogy mi a gond. Az ominózus szituációban már régen enyém volt a labda, amikor megrúgott, erre felment bennem a pumpa. Azonban amikor megfogtam, rögtön átfutott az agyamon, hogy ezért akár ki is állíthat a bíró és akkor kettős emberhátrányban nagyon nehéz helyzetbe hozom a csapatot, úgyhogy rögtön elengedtem. Amikor megláttam, hogy csak sárga lapot kapok és nem pirosat, legszívesebben megcsókoltam volna örömömben a játékvezetőt.

- Lerí rólad, hogy boldog vagy.
- Csodálkozol? Elsők vagyunk úgy, hogy a télen még 7 pont hátrányunk volt, most pedig 3 pont előnnyel vezetjük a tabellát. Bízom benne, hogy egészen a bajnokság végéig nem találunk legyőzőre és sikerül megnyerni a bajnokságot. Most szombaton rögtön jön a Makó, amelynek „tartozunk” az őszi vereség miatt. Ha sikerül visszaadni a kölcsönt, akkor biztosan jól szórakozik majd a remélhetőleg nagy számú közönség.

Fotó: Bakalov Péter és Iroczki Béla