- Hogy éltétek meg lelkileg, hogy két hónapig készültetek a bajnoki nyitányra, aztán az első meccs előtt az utolsó napon félbeszakadt a bajnokság?
- Lelkileg nagyon nehéz volt a csapatnak. Csütörtöktől úgy készültünk, hogy egyáltalán nem biztos, hogy kedden játszani fogunk, de mivel akkor még nem volt hivatalos döntés, mi úgy álltunk hozzá, hogy jobb profin felkészülni az első meccsre, főleg, hogy tévés meccs is lett volna. Viszont látszódott mindenkin a pénteki, szombati, vasárnapi és hétfői edzésen is, hogy ott motoszkált a fejekben az, ami ilyenkor mindenki fejében megfordulna. Mi lesz, ha játszani kell, mi lesz, ha véletlenül mi is megfertőződünk? Nem egyszerű ez a helyzet senkinek sem.

- A családtagok, barátok aggódtak?
- Vannak 18 év alatti csapattársaink is, az ő szüleik nem igazán örültek volna, ha Budapestre kell utaznunk. De ezt elmondhatnám az idősebb lányok hozzátartozóiról is. Tudjuk, hogy mekkora a rizikó, főleg úgy, hogy előző este egy szállodában aludtunk volna. Az sem lett volna túl biztonságos. Összességében nagy kő esett le a szívünkről, amikor meghozta a döntését a Magyar Labdarúgó Szövetség.


- Beszélgettünk Fórizs Sándorral, aki nagy vonalakban felvázolta az edzésprogamot, ezért én inkább arra lennék kíváncsi, hogyan telik el egy napod a „négy fal között”?
- Fél nyolc körül minden nap felkelek, ez eddig is így volt az iskola miatt, ezért ebben nincs nagy változás. Megreggelizem, felnyitom a laptopom és megnézem, hogy milyen feladatokat kaptam a tanáraimtól. Megnézem, hogy melyik tanár tart aznap Skype-on, vagy más internetes platformon órát nekünk. Délután egy óráig, fél kettőig az íróasztalomnál ülök és próbálok minél jobban haladni a tananyaggal. Igazság szerint nekem ez most speciel jól jön ki, hogy készen megkapjuk az anyagot, hiszen sokszor hiányzom a labdarúgás miatt. Most minden anyagot megkapok biztosan. Nem újdonság számomra, hogy egyedül kell tanulnom. Délután kettő-három óra körül pedig kezdődik az előírt edzés.

- Normál esetben lehet tudni melyik az a nap, amikorra formába kell lendülni. Van egy bajnokságnak eleje, közepe, vége, minden dátum be van vésve a naptárba. Most azonban nem ez a helyzet. Hogyan lehet fejben felkészülni a következő hetekre, hónapokra?
- Mivel az utolsó pillanatban fújták le a bajnokságot, már mindenki megfelelő formában volt. Most igyekszünk szinten tartani magunkat. Én próbálom magam egy középső szinten tartani. A cél az, hogy ha majd jön a telefon, vagy az üzenet, hogy tíz nap múlva kezdünk, addigra éles legyek.

- Otthoni suli és edzés mellett kicsit sikerül azért néha kikapcsolni is?
- Miskolcon lakom albérletben, így szerencsére én osztom be magamnak az időmet. Nem is szerettem volna hazamenni, a nagymamámra való tekintettel. Próbálok a sulival is kicsit haladni és hamarabb leadni az anyagokat, mint a kijelölt határidő. Amikor végeztem öt-hat óra körül az edzéssel is, utána már szabad az estém, így jut idő kicsit olvasni, filmet nézni is. De igyekszem fejleszteni is magam, a német nyelv tanulásával is próbálok haladni. Hasznosan kell most eltölteni ezeket a heteket, mert ha visszaáll minden a rendes kerékvágásba, akkor már kevesebb időnk lesz. De ugyanezt javaslom mindenkinek, aki olvassa ezt az interjút. A lányokkal mi is arra kérünk mindenkit, hogy maradjanak otthon, mindenki vigyázzon magára és a szeretteire. A legfontosabb az, hogy együtt, összefogva átvészeljük ezt a nehéz időszakot. Fel a fejjel, hamarosan újra találkozunk!