- Kupameccset és felkészülési mérkőzést is játszottál már a DVTK ellen, mégsem biztos, hogy mindenki ismeri pályafutások fő állomásait, felelevenítenéd őket?
- Érden nőttem fel, az ottani klubban kezdtem el focizni, mert mindig is focista szerettem volna lenni. Emlékszem, suli után az utcán rugdostam a kerítésnek a labdát, ha nem akadt ellenfél, majd a tárnoki Bolha Focitanodába igazoltam. Bekerültem a Pest megyei válogatottba, ahol felfigyelt rám a váci klub. Igent mondtam, mert előrelépést jelentett a váci utánpótlás, és a középiskolát is ott kezdtem el. Mai eszemmel is úgy gondolom, hogy nagyon jó döntést hoztam, mert 17 évesen bemutatkoztam az első csapatban a Magyar Kupában, a következő bajnokságban pedig rendre a kezdőcsapatba állított Csank János. Megyei I. osztályú bajnokok lettünk, majd az NB III. Közép-csoportot is megnyertük. Az NB II.-ben pedig a 6. hely a legjobb eredményünk. Tíz évet töltöttem Vácott, ott lettem igazából labdarúgó, nagyon sokat kaptam tőlük. Korábban is csábítottak más klubokhoz, de úgy éreztem, most jött el a váltás ideje.

- Miért most?
- Úgy éreztem, 24 évesen eljött az ideje a feljebb lépésnek, és mostanra értem meg a nagyobb kihívásokra. 

- Régóta figyelt a DVTK a leigazolásod előtt, ebből mit éreztél?
- Tóth Barnával sokáig együtt játszottunk Vácott, és az eligazolása után is tartottuk a kapcsolatot. Ő említette, hogy a DVTK vezetői érdeklődtek utánam, majd a menedzserem is megkeresték a klubtól. Később rendre visszahallottam, hogy a meccsen ott voltak a játékosmegfigyelők, magam a Dorog elleni őszi szezonzárón láttam Fernando Fernándezt először lelátón, de sosem azért iparkodtam, mert valaki eljött megnézni a játékomat. Már télen eldöntöttem, hogy a DVTK ajánlatát fogadom el, de akkor a két klub még nem tudott megállapodni, ezért csak a szerződésem lejárta után, nyáron lettem diósgyőri labdarúgó. 

- Több egykori diósgyőri labdarúgóval is játszottál korábban, tőlük mit hallottál?
- Igen, Búrány Zoltán mellett öltöztem, korábban csapattársam volt Balajti Ádám és Csirszki Martin, Sipeki Istvánnal pedig együtt játszottunk, majd rövid ideig masszőrünk is volt. Nem állítom, hogy a DVTK központi beszédtémát jelentett Vácott, de a szurkolókat és az itteni futballt körülvevő hangulatot mindenki dicsérte.

- És igazuk lett?
- Az első hazai meccsen végül nem álltam be, de a saját szurkolótáborunk előtt melegítettünk. Fenomenális volt a hangulat, hatalmas a hangzavar, és a szurkolástól kirázott a hideg. Ez egy újabb motiváció, ilyen közönség előtt még inkább akarjuk a győzelmet. Az ellenfélre pedig nyomást helyeznek.

- Tóth Barnabást említetted, mennyit tud segíteni a beilleszkedésben egy régi ismerős?
- Mint bárhol máshol, amikor egy ember új környezetbe kerül. Jól jön a helyismerete, átlendít a kezdeti nehézségeken, ki kicsoda, milyen kérdéssel kihez lehet fordulni. A székesfehérvári meccs előtt például egy szobában laktunk, a meccsre hangolódás szempontjából sem mindegy, hogy van közös témánk, vagy csak bámuljuk egymást. Hiszek abban, hogy amelyik csapat játékosai jó közösséget alkotnak, azok a pályán is eredményesebbek. A DVTK fiatal csapat, a mag már egy ideje együtt játszik, mi újak is hamar be tudtunk illeszkedni.

- A meccskeretbe egyből bekerültél, és a harmadik bajnokin már kezdőként debütáltál az élvonalban. Erre számítottál?
- Úgy készültem, hogy amikor az edző beállít, akkor jó játékot tudjak nyújtani. Négy évig játszottam az NB II.-ben, rutintalan már nem vagyok, de az NB I. ismeretlen terep számomra. Éppen ezért még olyan célokat sem tűztem ki magam elé, hogy x mérkőzést játsszak idén, és y gólt lőjek, előbb szeretném megismerni a mezőnyt. 

- Cseréltek már le kiállítás után hasonló taktikai okokból, mint Székesfehérvárott?
- Még soha, de amikor villant a piros lap, már sejtettem, helyettem áll be egy középső védő. A csapatnak és számomra is jól indult a mérkőzés, rögtön első érintésre gólpasszt adtam, de azt követően sok labdát passzoltam el. Nem szoktam ennyi hibával játszani, még alkalmazkodnom kell az élvonal ritmusához. Itt sokkal gyorsabb a játék, amikor hozzám került a labda, egyből letámadott az ellenfél, ezért sokkal gyorsabban kell döntéseket hozni. A másodosztályra inkább az ívelgetős foci a jellemző, mert a pálya talaja sem mindig teszi lehetővé a lapos passzokat, míg az élvonalban egyértelműen jobb a gyep az összes stadionban, és a játékosok is képzettebbek. Nekem is jobban fekszik a kispasszos játék, azt szeretem, amikor hátulról építkezünk, és megbontjuk az ellenfelet.


- A bemutatásodkor Tajti József sportigazgató úgy dicsért, hogy a középpálya több posztján is használható vagy. Ehhez képes a transfermarkt.com-on középcsatárt jelölik elsődleges posztodnak. Mi az igazság?
- Az élet úgy hozta, hogy az idők során Vácott játszottam bal oldali védőt, védekező középpályást, balszélsőt, jobbszélsőt és csatárt is. Igyekeztem mindenhol megállni a helyem, azonban igazából a támadó szerepe áll közel hozzám. Ha én dönthetnék a saját posztomról, akkor a pálya közepét, a kötetlen irányító pozícióját választanám, ahol vissza lehet lépni a labdáért, majd felérni a befejezéshez.
A szélén is szeretek játszani, de annak megvan az a veszélye, hogy a sok védekezésben, fel-alá futásban elfárad az ember, és kevesebb energia marad a támadásra. 

- Kiváló bal lábbal rendelkezel, ahogy a DVTK-ban többen is. Hogy fogsz odaférni a szabadrúgásokhoz?
- Szívesen elvállalom elsősorban a közelebbi szabadrúgásokat, de nem kellett sok idő, hogy észrevegyem, erős a konkurencia ezen a téren. Aki régebben Diósgyőrben játszik, az már többször bizonyított, és nincs ok váltani, de azon vagyok, hogy rám is sor kerüljön. Addig marad a gyakorlás, és ez alatt nem csak a szabadrúgásokat értem, hanem a szögleteket és a beadásokat is. Az élet minden területére igaz, hogy amit igazán szeretnél magas színvonalon csinálni, azt gyakorolni kell. Nem árt, ha némi affinitás is szorul az emberbe, de gyakorlás nélkül akkor sem megy.
    
- Az elmúlt években háromszor is az utolsó fordulóban biztosította be az élvonalbeli tagságát a DVTK. Mit vársz ettől a bajnokságtól?
- Mindenképpen hamarabb szeretnénk pozitívan lezárni ezt a kérdést, utána pedig a minél jobb helyekért küzdeni. Idén is elég sűrű lesz a mezőny, de a 7-8. helyre odaérhetünk. Az a vágyam, hogy inkább előre nézzünk, mint hátrafelé tekingessünk. A 12 csapatos bajnokságról még nincs személyes tapasztalatom, az biztos, más, mint a 20 csapatos NB II. 

- A DVTK-nak megvan a sokpasszos, hátulról építkező alapjátéka, de azon belül az ellenféltől függően hétről hétre változik a taktika. Nem nehéz az átállás?
- Erre valók az edzések, egész héten az aktuális ellenfél ellen készülünk. Szinte nincs két egyforma csapat, mindenkinek más az erőssége, és máshol lehet megfogni. Nem okozhat gondot, hogy újat kell tanulni. 

Névjegy

Név: Zsolnai Richárd
Születési idő: 1995. március 28.
Születési hely: Budapest
Magasság: 185 cm
Poszt: középpályás

Pályafutás
2019/2020 Diósgyőri VTK (NB I.)
2018/2019 Vác FC (NB II.) 35/11
2017/2018 Vác FC (NB II.) 35/6
2016/2017 Vác FC (NB II.) 22/4
2015/2016 Vác FC (NB II.) 28/5
2014/2015 Vác FC (NB III.) 27/17
2014/2015 Vác VLSE U21 (I. osztály) 
2013/2014 Vác FC (Pest megyei I. osztály) 26/19
2013/2014 Vác VLSE U21 (I. osztály
/2012/2013 Vác VLSE U19 (I. osztály)
2010/2011 Vác VLSE U17 (II. osztály)
2009/2010 Vác VLSE U15 (I. osztály) 
2008/2009 Bolha Focitanoda (Tárnok)
2005-2008 Érdi VSE