- Lefutottad már valaha a maratoni távot?
- Sokat futottam életemben, de ennyit egyhuzamban még soha.

- Pedig sokszor elmondtad, hogy az OTP Bank Liga olyan, mint egy maraton.
- Valóban, de azt minden sportszerető tudja, hogy egy hosszútávú verseny során a befejezésre kerül a hangsúly, egy sprintszámmal ellentétben itt a rajtnál semmi nem dől el. A most befejeződött idényben számomra az volt a legfontosabb, hogy egyre javult a játékunk, és a bajnokság végére kerültünk a legjobb formába. Az utolsó 20 forduló eredményeit nézve csak az FTC és a Vidi szerzett több pontot nálunk, az utolsó 5 mérkőzésen pedig a lehetséges 15-ből 10 pontot gyűjtöttünk. Lehetne polemizálni, hogy mi történt volna, ha marad még 10 mérkőzés, de az elejétől tudtuk, hogy 33 forduló áll a rendelkezésünkre, ezért örülök, hogy elértük az év elején magunk elé kitűzött célt, a bennmaradást. A jövőt illetően optimista vagyok, mert megmutatta a csapat, mire képes, innen kell folytatni a következő bajnokságban.

Formatabella a legutolsó 20 mérkőzés alapján

# CSAPAT J GY D V LG KG GK P
1. Ferencvárosi TC Ferencvárosi TC 20 14 2 4 45 17 28 44
2. MOL Vidi FC MOL Vidi FC 20 12 3 5 29 24 5 39
4. Debreceni VSC Debreceni VSC 20 9 3 8 24 22 2 30
5. Kisvárda Master Good Kisvárda Master Good 20 8 5 7 24 20 4 29
6. Puskás Akadémia FC Puskás Akadémia FC 20 7 5 8 22 26 -4 26
7. Újpest FC Újpest FC 20 6 8 6 22 18 4 26
8. Mezőkövesd Zsóry FC Mezőkövesd Zsóry FC 20 7 4 9 24 23 1 25
9. Szombathelyi Haladás Szombathelyi Haladás 20 7 4 9 20 25 -5 25
10. Budapest Honvéd Budapest Honvéd 20 5 8 7 28 30 -2 23
11. Paksi FC Paksi FC 20 4 8 8 14 28 -14 20
12. MTK Budapest FC MTK Budapest FC 20 4 1 15 24 38 -14 13

- Az elejétől azt hallottuk, hogy a bennmaradás a cél. Nem került alacsonyra a léc?
- Ahogy az életben, úgy a labdarúgásban is őszintének kell lenni, nem szabad becsapni a szurkolókat. Szeretem reálisan látni a dolgokat, és több tényező is arra utalt, nagy kihívás lesz az élvonalbeli tagság meghosszabbítása is. Új játékstílust honosítottunk meg, néha olyat kértünk a játékosoktól, amit korábban még nem is hallottak, a keret nagy része kicserélődött, több kulcsjátékos a rajt után érkezett, éles mérkőzéseken állt össze a csapat. Emiatt valóban nehezen indult, az első körben csak 6 pontot szereztünk, de utána fokozatosan felzárkóztunk a többi csapat mögé, majd mellé, a végén pedig kettőt meg is előztünk.

- Nem csak azt mondtad, hogy a bennmaradás a cél, hanem azt is, hogy személyes célkitűzésed szerint jó lenne az előző évinél hamarabb bebiztosítani a bennmaradást.
- Matematikailag nem, de tulajdonképpen megvalósítottuk ezt a részcélt is. Az utolsó forduló előtt a saját kezünkbe vettük a sorsunkat, ami hatalmas különbség az előző évhez képest, amikor a lefújás után a gyepen vártuk a híreket Balmazújvárosból. És utólag kiderült, a 32 forduló alatt gyűjtött pontokkal is bennmaradtunk volna, persze sokkal édesebb győzelemmel búcsúzni a közönségtől.

- Mindig biztos voltál a bennmaradásban?
- Igen. Ugyanakkor köszönöm a klubvezetés a legnehezebbnek tűnő pillanatokban is felém és a stábom felé tanúsított türelmét! Azt régen megtanultam, ha mindent megteszek a siker érdekében, akkor előbb-utóbb meglesz az eredménye. Egyáltalán nem izgultam a saját sorsom miatt, mert tudtam, milyen munkát végeztem, tiszta volt a lelkiismeretem. Ennyi az én dolgom, nincs ráhatásom a vezetőség döntéseire - mert a profi labdarúgásban valóban az eredmény a legfontosabb -, ezért nem is foglalkoztam vele, inkább a munkára koncentráltam. A vezetők is értékelték a fejlődést.

- Jól láttuk, hogy az előző bajnokság legutolsó sajtótájékoztatóján sokkal boldogabb voltál, mint idén? Akkor mintha mázsák estek volna le a válladról.
- Tavaly hat fordulóval a vége előtt vettem át a csapatot, amely több szempontból is messze volt a csúcsformától. Ezért sok minden esetlegesen történt, és a végén kellett a többi eredmény számunkra kedvező alakulása is. Idén viszont végig láttam a csapaton a fejlődést, folyamatosan javultak ez eredményeink, és hét közben éreztem a harci kedvet a játékosokon. Minden érdem a labdarúgóké, mert végső soron rajtuk múlik minden. Ősszel sok helyről hallottam, nagyon gyenge a keretünk, velük nem lehet megkapaszkodni az élvonalban, de mára kiderült, milyen értékek lakoznak bennük.

 

- Melyik a legrosszabb és a legjobb emléked ebből a bajnokságból?
- A legrosszabb a PAFC elleni idegenbeli vereség, azt követően nehéz volt felállni. Azon a mérkőzésen jobban játszottunk, két pontrúgást követően kapott góllal mégis vereséget szenvedtünk, ezért mindenkit nagyon megviselt a balsiker. Közvetlenül a mérkőzés után nem szeretek nagy beszédet tartani, de ezúttal elmondtam az öltözőben, hogy fel a fejjel, ha így folytatják, akkor hamarosan jönni fognak a sikerek. És így történt, a következő nyolc mérkőzésen veretlenek maradtunk, sorozatban 18 pontot szereztünk.
A csúcs a zárómeccs, hiszen a Vidi és a Honvéd elleni pozitív sorozatunkat folytatva egy komoly ellenfél legyőzésével értünk révbe. Pedig előtte milyen sokan mondták, hogy nehéz a sorsolásunk, csupa kemény meccs vár ránk. Megcsináltuk, a legjobbkor lendültünk formába.

- Mi volt a bennmaradás kulcsa?
- A kölcsönös bizalomról már beszéltem. Emellett nagyszerű csapatszellem jellemezte a társaságot függetlenül attól, hogy ki játszott vagy éppen ki szorult a kispadra. Ez az egység segített elkerülni a másodosztályt.

Ez egy őrült bajnokság, ahol a 12 győzelmet szerző Újpest alig maradt le a dobogóról, míg a 10 győzelmet arató DVTK végig a kiesés ellen játszott. Borzasztó nagy a versenyhelyzet, végig küzdeni kell, nem lehet belealudni egy pillanatra sem.

Ezen kívül is több furcsaságot produkált ez az idény. A bajnokság második felében általában a nemzetközi kupaszereplésért küzdő csapatok sikeresebbek, nálunk viszont a PAFC, a Haladás, a Kisvárda és mi is egészen kiváló eredményeket értünk el, pedig mind a kiesés ellen játszottunk. A másik oldalon az ősszel jól teljesítő MTK lecsúszása figyelemre méltó. Ezek alapján nem csak azt lehet kijelenteni, hogy idén igencsak kiegyenlített volt a bajnokság, hanem azt is, sok esetben a mentális tényezők döntötték el a fontos kérdéseket, az a csapat gyűjtötte a pontokat, amelyik jobban  bírta a nyomást.

- Szinte minden beszélgetésben, minden sajtótájékoztatón előkerül három szó: játékos, munka, türelem. Ez mindennek alapja?
- Így van. Igyekszünk olyan körülményeket teremteni, ahol a játékosok azt érzik, ők a klub legfontosabb alkotóelemei. Számomra nem kérdéses, hogy bármilyen jól dolgozik az edzői stáb, a klubvezetés, de a játékosok nem bíznak bennük, nem hisznek az elvégzett munkában, akkor hiábavaló minden. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy mi higgyünk a játékosokban, méghozzá minden nap, akár egy 7-0-ra elvesztett találkozó másnapján is.

Alig ért véget az előző idény, már megtartottunk a következő bajnokság első értekezletét. Nagy különbséget jelent, hogy jövőre mindenki többet vár tőlünk, nekünk pedig meg kell felelni ennek az elvárásnak. Csak azzal foglalkozom, amire ráhatásom van, ezért nem azon álmodozom, honnan igazoljunk világsztárokat, hanem az jár a fejemben, hogyan lehet még hatékonyabban dolgozni. Mert higgyék el nekem, többet már nem tudok, ezért a hatékonyságon kell javítani.

A harmadszorra említett türelem helyett én inkább a kiegyensúlyozottságot emelném ki, hiszen idén egymást követték a jó és kevésbé jó eredmények. Amennyiben stabilizálni tudjuk a jó formát, akkor már biztosan előre lépünk. És persze vannak olyan esetek, amikor nincs idő türelmesnek lenni, sokkal többet érhetünk el, ha sietünk.

- Általában nyugodt, halk szavú úriembernek ismerünk, de állítólag az öltözőben nem kell mindig fülelni, hogy mit mondasz. Igaz ez?
- Le sem tagadhatnám, hogy spanyol vagyok, számomra a futball igazi szenvedély, ennek megfelelően viselkedek az öltözőben. Néha elragad a hév, máskor viszont fel kell rázni a játékosokat néhány hangos mondattal, ahogy minden edző ezt teszi.

A sajtótájékoztató és a kispad előtti tér viszont más, ott a DVTK-t képviselem, és sosem szabad elfelejteni, hogy sok gyereknek mutatok példát. Nagy szerencsém, hogy a sajtótájékoztatók nem közvetlenül a lefújás után következnek, így van időm megnyugodni, és átgondolni a mondanivalómat. Persze teljesen így sem bújhat ki senki a bőréből, én sem. Ezen tapasztalat miatt egyébként mindig kérem a videoelemzőket, hogy vágják nekem össze az aktuális ellenfél edzőjének a nyilatkozatait, abból is sok mindent meg lehet tudni a felkészülés során.

- A DVTK nem csak a legfiatalabb átlagéletkorú csapat, hanem itt mutatkozott be a legtöbb fiatal az élvonalban. Tóth Borisz, Orosz Donát, Géringer Tamás és Korbély Kristóf debütált, de Bárdos Bence, Bukrán Erik, vagy éppen Tajti Mátyás, Szabó Bence, Polgár Kristóf és Florent Hasani sem öreg még.
- Tegyük hozzá Márkvárt Dávidod és Prosser Dánielt, akik szintén nincsenek 25 évesek. Ebből a szempontból is az építkezés éve volt ez a bajnokság, mindannyian sokat fejlődtek. Nagy hálával gondolok a DVTK Akadémián dolgozó edzőkre, nagyszerű fiatalokat nevelnek, és azalatt az egy év alatt, mióta a DVTK vezetőedzőjeként dolgozom érezni lehet a fejlődést, már idén képzettebb játékosokhoz tudtam nyúlni, mint tavaly.

Alapvetően nem érdekel a kor, de a tehetséges fiatalok a tapasztalt játékosok mellett gyorsabban fejlődnek. Több olyan rutinos játékossal rendelkezünk (Dejan Karan, Dušan Brković, Serhii Shestakov, Martin Juhar, Bacsa Patrik), akiktől tanulni tudnak a fiatalok. Yannick Ndzoumou képességei kiválóak, rengeteget fejlődött az elmúlt fél évben is a két szerb belső védő mellett, jövőre könnyen alapemberré válhat.

 

- Elég kockázatosnak tűnt a DVTK helyzetében fiatalokat dobni a mélyvízbe. Szeretsz kockáztatni?
- A fiataloknak játéklehetőséget adni egyáltalán nem jelent kockázatot számomra. Éppen ellenkezőleg, megjelenésükkel időnként új lendületet visznek a csapatba. A többiek számára motivációt jelent az új vetélytárs, és hangulatra is jó hatással van néhány mosolygós arc, akiket már az boldoggá tesz, hogy a "nagyokkal" edzhet.

Már csak ezért sem nevezném kockázatnak, mert egyetlen fiatal sem a kora miatt kapott lehetőséget, hanem azért, mert megdolgozott érte. Lássuk Korbély Kristóf esetét! Hiába figyeltem fel rá már nyáron, több egészségügyi probléma hátráltatta, de amikor eljött az ideje, akkor kiadta magából minden tudását. Nem véletlenül szerzett gólt az idényzárón, emlékezhetünk, hogy a Paks ellen is volt egy kecsegtető lövése, csak balszerencsére elakadt a blokkban, vagy Mezőkövesden beállása után nyitásként egy az egy ellen megverte Farkas Dánielt. Rendszeresen járom a pályákat, ha időm engedi, akkor az U14-es csapattól kezdve minél több utánpótlás-mérkőzést igyekszek megnézni. Ismerem a játékosokat, rengeteg Korbélyt látok még Diósgyőrben, miénk az ország egyik legjobban működő akadémiája.

A beilleszkedést segíti, hogy Sütő Szilárd, az akadémia igazgatója és Vég Csongor, a DVTK tartalék vezetőedzője tagja a stábomnak, és szinte napi kapcsolatban állok a felső korosztályok edzőivel.
Persze azzal is tisztában vagyok, hogy a fiatalok esetében rengeteg türelemre van szükség, mert rutin hiányában több hibát követnek el, és hullámzó a teljesítményük. Ha azt látom, az edzésen jól teljesítenek, akkor is hozzá kell szokniuk a közönség, a tévé kamerái előtti játékhoz.

 

- De nem csak a DVTK saját utánpótlását figyeled, hanem az NB II. mezőnyét is.
- Tudomásul kell venni, mi nem fogunk ukrán élcsapatoktól igazolni, ezért máshol kell szétnézni. Az NB II. kiváló piac számunkra, csak meg kell találni azokat a fiatalokat, akikből élvonalbeli labdarúgót faraghatunk.

- Ugyan másfél évig éltél már korábban Miskolcon, de sokszor emlegetted, hogy nagyon különbözőek egy profi labdarúgó és egy edző mindennapjai.
- Elégedett vagyok, hogy a DVTK sikeréért dolgozhatok. Nagyon jó, hogy a DVTK Edzőközpontban dolgozik mindenki, így napi kapcsolatban vagyok az akadémia vezetőivel, az edzőkkel, és a klub többi dolgozójával. Találtam egy minden igényt kielégítő, kényelmes házat, igaz ébren több időt töltök a DVTK Edzőközpontban, mint otthon. Munka után imádok olvasni, filmet nézni, de időnként otthon is arra a csatornára kapcsolok, ahol meccset adnak.

Számomra nagyon fontos, hogy a feleségem is jól érzi magát Miskolcon, 2-3 hetet tölt itt, majd ugyanennyit otthon. Régóta ismer, diákként, profi labdarúgóként, és edzőként sem hátráltam meg a kemény munka elől, az pedig viszi az időt, de utána jó együtt lenni.

Teljesen más az itteni élet ritmusa, hiszen Málaga az elővárosokkal közel egymillió lakossal rendelkezik, de ha lehet, Miskolcon is szívesen kimozdulunk vacsorázni.

- Vissza a focihoz! Milyen változásokat kell végrehajtani a sikeresebb szerepléshez?
- A legfontosabb változtatásokat már tavaly nyáron megtettük. Az elődöm angol stílusú menedzserként mindent a saját kezében tartott, én viszont a munkamegosztásban hiszek. Amikor első alkalommal tárgyaltam a vezetőséggel, kértem, hogy válasszák szét a munkaköröket. Tajti József sportigazgatóként érkezett Diósgyőrbe, Sütő Szilárd a DVTK Akadémia igazgatója, mindenkinek megvan a saját feladata.

A kezdetektől tisztában voltunk vele, hogy az első év sok nehézséget tartogat a sok változás miatt, de a közös munka meghozta gyümölcsét. Ez az új modell lehet az alapja a további fejlődésnek.
Az előző évet elemezve azt láthatjuk, hogy mi kaptuk a bajnokságban a legtöbb gólt, és az egyik legkevesebbet lőttük, ezért a két kapu előtt, a két 16-oson belül kell sokat fejlődni. Ha ezen a téren javulunk, akkor előre tudunk lépni a tabellán, és nyugodtabb évünk lesz.

Nagyon fontos a kommunikáció, ezen a területen is szeretnénk előre lépni. Aki hosszabb ideje Magyarországon játszik, az beszél magyarul, de mindenki számára kötelezővé fogom tenni a nyelvtanulást. Elsősorban nem az irodalmi élmények miatt, hanem azért, hogy a megértsék az alapvető utasításokat. Az a célom, hogy a pályán csak magyarul instruálják egymást a játékosok

- Jövőre mi a cél?
- Sok munkával és türelemmel bármi elérhető. Úgy készülünk, hogy megnyerjük az első meccset. Ha ez megvan, akkor jöhet a következő.

Megmutatta a csapat, milyen színvonalon képes játszani, legalább ezt a szintet szeretnénk tartani. Megtaláltuk a saját stílusunkat, kialakult a játékoskeret magja, ezért abban biztos vagyok, sokkal gördülékenyebb lesz a bajnoki rajt abban az értelemben, hogy kevesebb problémával kell szembenéznünk. Bízom benne, hogy már a felkészülés során együtt tudok dolgozni a végleges őszi keret 90 százalékával, azt viszont el sem tudom képzelni, hogy szeptemberben újra a csapatépítéssel kell foglalkozni.

- Sokat számít a szurkolók támogatása?
- Egész évben mögöttünk állt a szurkolótábor, bárhol játszottunk, mindig a diósgyőriektől zengett a stadion. Spanyolországban a legtöbb csapat népes közönség előtt lép pályára, míg Magyarországon ezzel csak a DVTK és az FTC büszkélkedhet. Az Újpest ellen sikerült megtölteni a stadiont, ezen az úton kell tovább haladni. Rendkívül sokat jelentett a közönség támogatása, mindig azt kérem a játékosoktól, ha fáradnak, nézzenek ki a lelátóra, és biztosan új erőre kapnak.
Málagában nőttem fel, húsz méterre a La Rosaleda stadiontól, el sem tudom képzelni, milyen lehet Madrid vagy Budapest, ahol több csapat közül lehet kedvencet választani. Miskolcon is mindenki a DVTK-nak drukkol, együtt lélegzik a város, csodás ezt megélni.

- A következő bajnokság végén is teltház előtt szeretnéd pályára küldeni a csapatot?
- Már a bajnoki nyitányon is!