Mielőtt a fiatal védővel az edzőtáborban leültünk beszélgetni, Fernando Fernándezt kértük arra, mondja el, ő hogyan látja Polgár Kristófot.
- Amióta Kristóf csatlakozott hozzánk, az első naptól kezdve profiként áll a munkához - kezdte Fernando Fernández. - Szeretem azokat a játékosokat, akik különböző posztokon is bevethetők, ő pedig ilyen. A hozzáállásával maximálisan elégedett vagyok, hiszen minden edzésen odateszi magát 100%-osan, illetve az öltözőn belül is egy nagyszerű társ. Megérdemli a tiszteletet hiszen annak ellenére, hogy nem játszik gyakran mindig úgy jön edzésre, hogy a maximumot fogja nyújtani. Ezeket az embereket mindig is tiszteltem. Jelenleg is nagyon fontos számomra az ő személye, de ha így folytatja, a csapatnak is nagyon nagy haszna lesz belőle idővel.
- Kezdjük a legelején, hogyan lettél labdarúgó?
- Alapvetően sportos családból származom. Édesapám teniszezett, így nekem is ezt az utat szánták a szüleim, azonban hamar rájöttem, hogy ez a sportág nem nekem való. Aztán kipróbáltam a focit, megtetszett és ennél maradtam. Gyerekként nagyon sok csapatban játszottam, majd a Sándor Károly Labdarúgó Akadémiára kerültem, ahol végleg eldöntöttem, hogy a labdarúgásnak szeretném szentelni az életem. Majd jött egy lehetőség, részt vettem egy kétkörös próbajátékon a Liverpool akadémiáján, ahol megfeleltem így óriási lehetőséget kaptam azzal, hogy Angliába igazolhattam. Három évet töltöttem a liverpooli utánpótlás csapatoknál, majd hazatérve a felnőtt futballba a Haladáshoz igazoltam, most pedig nyáron elfogadtam a DVTK ajánlatát.
- Sok fiatal álma, hogy külföldön pallérozódjon, neked ez megadatott. Hogyan élted meg a Liverpoolban eltöltött három évet?
- Nagyon nagy élmény volt, rengeteget tanultam, nem csak a labdarúgásból, hanem az élet egyéb területein is. Ami keresztül húzta kicsit a számításaimat, az egy térdszalag szakadás volt. Ezt leszámítva azonban csak pozitívan tudok beszélni a kint töltött éveimről. Teljesen más futballkultúrába csöppentem, teljesen más életformába. A nyelvtudásom javarészét is ott szereztem meg, úgyhogy tényleg csak jókat tudok mondani. Az elején persze voltak nehézségek, nem tagadom. Nyelvi problémákkal is küzdöttem, egy teljesen más kultúrát kellett megszoknom, de szépen lassan belelendültem. Persze nehéz volt, hiszen kéthavonta jártam haza, szinte csak akkor, amikor a válogatottba hívtak. Messze éltem a családomtól, a barátnőmtől, de mindenképpen erőssé tett.
- Nem csalódásként élted meg, hogy haza kellett térni?
- Abszolút nem. Ott az ugrást az utánpótlás és a felnőtt csapat között nem könnyű meglépni, azonban mivel U21-es korosztályból hazaigazolva felnőttek közé kerültem, ez előrelépés volt számomra fiatalként.
 |
| Polgár Kristóf Magyar Kupa mérkőzésen már pályára lépett a DVTK-ban |
- Korábban is felmerült már a neved Diósgyőrben, miért pont most lettél a DVTK labdarúgója?
- Amikor eldőlt, hogy hazatérek valóban megkeresett a Diósgyőr. Akkor még Egervári Sanyi bácsi, illetve Trezi bá’ (Pisont István, Egervári Sándor segítője a szerk.) szeretett volna idehozni. Trezi bá’-val együtt dolgoztam az utánpótlás válogatottban. Mielőtt pont került volna a dolgok végére, jött az edzőváltás, ezért döntöttem inkább úgy, hogy Szombathelyre megyek. Sajnos úgy alakultak a dolgok, hogy Szombathelyen is volt egy edzőváltás, amiből nem jöttem ki túl jól. Nem hosszabbították meg a szerződésemet, így nyár végén megkeresett Tajti József és Diósgyőrbe igazoltam.
- Annak ellenére, hogy bajnoki mérkőzésen egyelőre nem kaptál szerepet, hogyan élted meg az elmúlt pár hónapot?
- Viszonylag későn csatlakoztam a kerethez, viszont nagyon gyorsan sikerült beilleszkednem. Egy fiatal és jó közösségbe kerültem. Nagyon jól érzem magam. A várost korábban ismertem már, hiszen a barátnőm miskolci, így az évek során sokszor jártam már Miskolcon, így ezzel nem volt gondom. Tényleg már csak az hiányzik, ami igazából a legfontosabb lenne, hogy pályára lépjek bajnoki mérkőzésen is a csapatban.
- Nem te vagy a hangadó az öltözőben, milyen a viszonyod a csapattársaiddal?
- Valóban nem én vagyok a leghangosabb, nem is vagyok ez a karakter, ennek ellenére mindenkivel megtalálom a közös hangot. A legjobb viszonyban nyilván azokkal vagyok, akiket ismertem már korábbról valamelyik utánpótlás válogatottból, illetve az én korosztályom. Azonban mivel jól beszélek angolul, a külföldiekkel is nagyon jó a kapcsolatom.
- Szeptember első napjaiban érkeztél, így ez az első teljes felkészülésed a DVTK-val. Hogyan értékeled az elmúlt egy hetet?
- Nagyon sokat számít, hogy végig tudsz-e csinálni egy felkészülést a csapattal, vagy sem. Nyáron ez nem jött össze, talán ez is közrejátszott abban, hogy kevesebb szerepet kaptam, de nagyon örülök annak, hogy most itt lehetek. Látszik a spanyol stílus a felkészülésen, hiszen nincs olyan sok száraz futás, ellenben majd minden gyakorlatot labdával végzünk. Nagyon tetszik, hogy mindenki megkapja a játékperceket és úgy próbálja elosztani a szakmai stáb, hogy mindenki nagyjából azonos terhelést kapjon. Nagyon jó edzéseken veszünk részt, a konditermi foglalkozások is változatosak, úgyhogy hasznosan telnek a mindennapok.
 |
| Polgár Kristóf munkában az edzőtáborban |
- Márkvárt Dáviddal vagy egy szobában, hogyan jöttök ki?
- Amikor mérkőzésre utazunk, és valahol esetleg ott alszunk előző nap, akkor is általában egy szobába kerülünk, így nem ért váratlanul egyikünket sem, hogy most két hetet kell lehúzni egymás mellett. Vele egyébként is ismertük egymást már korábbról, úgyhogy jól megvagyunk.
- Túl két felkészülési mérkőzésen érdekesség, hogy Szabó Bencével együtt te kaptad a legtöbb szerepet ezen a két találkozón. Milyen volt ez a két meccs belülről?
- Belecsaptunk a közepébe, hiszen az első találkozó nem éppen egy felhozó mérkőzés volt. Rögtön egy rendkívül erős ellenfél ellen léptünk pályára, ennek ellenére azt gondolom egész jól néztünk ki, nem is volt akkora különbség a két együttes között. Az előre játékunk volt egy kicsit gyengébb, bár nekik sem volt sok helyzetük, mezőnyben pedig partiban voltunk az oroszokkal. A második találkozót az időjárás nagyban befolyásolta, hiszen óriási szembeszéllel kellett megküzdenünk, főleg az első játékrészben. Annak ellenére, hogy a pálya sem volt az igazi, jó találkozót játszottunk. A magam részéről nagyon örültem annak, hogy kilencven percet tudtam játszani, hiszen egy meccsterhelés mégsem ugyanaz, akármennyit is edzel.
- Játékpercek szempontjából eddig biztató volt számodra az első két mérkőzés. Lehet 2019 az áttörés éve a bajnokságban is?
- Nagyon remélem, hiszen ezért dolgozom. Ugyanakkor nincsen könnyű dolgom, hiszen Brko (Dusan Brković - a szerk.) egy nagyon stabil, jó játékos. Az a célom, hogy bekerüljek a kezdőcsapatba, és ezért mindent meg is fogok tenni.
 |
| Polgár Kristóf végigjátszotta az AFC Dunărea Călărași elleni felkészülési mérkőzést |
- Sokak számára talán ismeretlen a te játékod. Hogyan mutatnád be magad a szurkolóknak?
- Az a fajta játékos vagyok, aki mindig kihajtja a lelkét. Még akkor is, ha esetleg a teljesítményem kicsit gyengébb az adott mérkőzésen, mindent megfogok tenni a sikerért. Nagy teherbírású játékos vagyok, illetve a fizikális adottságaim megvannak ahhoz, hogy egy stabil védő legyek. Szeretem a kombinatív játékot, úgy gondolom beleillenék ebbe a sokat passzolós fociba, amit a szakmai stáb elvár a csapattól.
- Angliában egy teljesen más stílust képviselnek, ehhez képest most a spanyolos fociba csöppentél.
- Ez érdekes kérdés, mert Angliáról mindenkinek az jut eszébe, hogy egy brusztolós, csak a fizikális dolgokra épülő focit képviselnek. Ez szerintem kezd megváltozni. A liverpooli akadémián is próbálták erőltetni a sok passzos játékot, illetve amikor én oda kerültem, pont spanyol vezetőség volt, akik felfigyeltek rám. Ahhoz a játékhoz képest nincs nagy különbség, amit mi próbálunk meg megvalósítani.
- Milyen lehet számodra a jövő?
- Rövidtávú célom mindenképpen az, hogy bekerüljek a DVTK kezdőcsapatába. Hosszútávon pedig szeretnék még visszakerülni valamikor külföldre, ehhez azonban mindenképpen az kell, hogy játékperceket kapjak.
- Nem érzed magad frusztrálnak amiatt, hogy egyelőre várat magára a bevetésed?
- A Haladást leszámítva eddig bárhova igazoltam, meg kellett harcolnom azért, hogy a kezdőben kapjak helyet, ezért ez nem egy új dolog számomra. Igazából szeretem a kihívásokat, úgyhogy nem fogom fel ezt negatív dologként, ellenben egy kiváló motivációt jelent minden egyes napra.
.png)
