- Négy hónapja kezdted el az érdemi munkát az Aluinvent DVTK-nál mint sportszakmai igazgató. Mi motivált arra, hogy elfogadd ezt a pozíciót? 
- Huszonöt éve edzősködöm, már tizenkilenc éves koromban volt csapatom, amikor Pécsre kerültem egyetemre, és ez a két és fél évtized bizony hosszú volt. Mindenképpen gondolkoztam azon, hogy lehetnék még komplettebb szakember, és szerettem volna kipróbálni, milyen kicsit a másik oldalon is dolgozni. Most elsősorban a vezetőedző munkáját kell segítenem, és emellett a klub érdekeit is néznem kell a legkülönbözőbb szituációkban, tehát ez egy nagyon összetett feladat. Szabó Tamás megkeresése a legjobbkor érkezett ebből a szempontból, és mind Cicát (Cziczás László vezetőedző - a szerk.), mind engem nagyon motivált, hogy ez az a közeg, ahol a női kosárlabdát tekintve nagyon komoly szurkolótáborra lehet támaszkodni. Korábban (ellenfélként) is tapasztaltuk, milyen remek hangulatú mérkőzéseket játszik a csapat. Ráadásul a klubnak vannak olyan nagyratörő tervei, amelyek megvalósításából mindketten szeretnénk kivenni a részünket. Úgyhogy összességében ezek voltak azok a tényezők, amelyek felkeltették az érdeklődésemet, és nem is bántam meg, hogy belevágtam ebbe a munkába.

- Most is egy utánpótlás-mérkőzés zajlik, miközben beszélgetünk. Gyakran estébe nyúlóan a sportcsarnokban vagy megtalálható. Milyen gyakorlati feladataid vannak a mindennapok során?
- Igazából mivel még nem volt ilyen pozíció a klubban, ez a négy hónap arra volt elegendő, hogy felmérjem, mire van szükség, megnézzem, milyen kötelezettségeim és lehetőségeim vannak. A felnőtt csapat mellett az akadémiának is próbálok segíteni. Gondolok itt a toborzókra, valamint a tehetséges játékosaink egyéni képzésben is szerepet vállalok. Ezek mellett minden olyan dologban segítek, amiben úgy gondolom, megfelelő tapasztalatom és tudásom van, és ezt lehet hasznosítani. Való igaz, hogy kiemelten figyelem a felnőttek közvetlen utánpótlását, vagyis klubunk kadett- és juniorcsapatát. Éppen most is négy olyan játékosunk van a pályán, akik az U18-as válogatott bővebb keretébe tartozik. Nemcsak mint diósgyőri szakmai vezető, hanem mint az U18-as női válogatott szövetségi kapitánya is nézem ezeket a mérkőzéseket, jó látni, hogy szépen fejlődnek és folyamatosan lépegetnek előre. Fontos volt számomra, hogy megtarthattam a szövetségi edzői pozíciómat is, Cziczás Laci pedig a felnőtt válogatottban Székely Norbert kapitány munkáját segíti. Szabó Tamás is örül annak, hogy ilyen szinten is képviseljük a DVTK-t a magyar női kosárlabdában. Kedden egyébként a Magyar Kupa sorsolásán képviseltem a klubunkat Budapesten, most éppen utánpótlás-mérkőzést nézek, este pedig egy olyan fiatal játékosnak fogok egyéni képzést tartani, aki roppant tehetséges, de kissé későn vett labdát a kezébe. Számomra tehát a legnagyobb változás az, hogy a jól megszokott, tervezhető napi felkészülés, edzés, videózás helyett lett egy változatos, rendszertelen napirendem, és nagy szervező munkát igényel, hogy minden feladatomat el tudjam látni. 

- Nagyívű terveket említettél, amelyek között szerepel egy új sportcsarnok építése is. Hogy áll ennek az ügye?
- Valóban, a háttérben gőzerővel folynak az új csarnokunk építésével kapcsolatos előkészítő munkák. Hamarosan új otthonunk lesz, ahol még profibb körülmények között fogjuk megtartani az edzéseinket, a felnőtteké mellett természetesen az akadémia csapataiét is. Szakembereinknek még nagyobb rálátása lesz egymás munkájára, egymás előtt fognak dolgozni és ez rengeteg pluszt jelenthet majd. Várjuk már, hogy megtörténjen az első kapavágás, hogy minél előbb beköltözhessünk új otthonunkba.

- A kirakatban a felnőttek szereplését nem nagyon érheti eddig panasz. Te is így látod ezt?
- Lacival mindketten nagy kihívásnak éreztük a diósgyőri szerepvállalásunkat. Ő a játékos pályafutása befejezése és a ceglédi edzőség után, én pedig négy Győrben töltött év után érkeztem ide. Mindketten éreztük, hogy óriási az igény a jó kosárlabdára a szurkolók részéről és óriásiak az elvárások is. Voltak korábban nagyon sikeres periódusok a diósgyőri női kosárlabdázás történetében és ezt szeretné újra megtapasztalni az itteni közeg, újra nagy győzelmeknek akar tapsolni a közönség. Az anyagi lehetőségekhez mérten mi úgy raktuk össze ezt a csapatot, hogy egy küzdős-hajtós, egymásért a pályán szétszakadni képes játékosok alkossák  azt. Szerintem a fenti elvárásoknak eddig maximálisan megfeleltünk. Voltak extra idegenbeli győzelmeink, akár a PEAC, akár a Győr elleni siker sokat érhet az alapszakaszban. Sajnos hazai pályán meglepetésre kikaptunk a Csatától, de igazából az a pofon sem jött rosszkor. Személy szerint én elégedett vagyok az eddigi szereplésünkkel. Hozzáteszem, ha nem sérült volna meg a litván légiósunk, és vele állunk ki Zalaegerszegen vasárnap, úgy érzem, azt  a találkozót is behúztuk volna. A Sopron kiemelkedik a mezőnyből, de mögötte óriási harcok vannak az alapszakasz legjobb négy helyéért, ami hazai pályaelőnyt jelent a playoff során. E rivális gárdák között nüanszok és a pillanatnyi forma döntenek egy-egy mérkőzésen. Nagyon kiegyenlített a mezőny, az utóbbi időben a harmadik-negyedik legerősebb bajnokság lett a magyar. Ezt bizonyítja az is, hogy olyan légiósok érkeznek a csapatokba, akik néhány éve még nem láttak perspektívát a mi első osztályú küzdelmünkben. Izgalmas lesz ez a szezon, de a végén kell a lehető legjobbnak lenni. Az Európa Kupa szereplésünkre is nagyon büszkék vagyunk, nagyszerű teljesítmény, hogy öt győzelemmel tudtuk abszolválni a csoportkört. Abban a sorozatban is arattunk szép győzelmeket, egyelőre kíváncsian várjuk, hogy két hét múlva Spanyol- vagy Törökországba kell majd utaznunk. 

- Vasárnap a még veretlen Sopron Basket érkezik Miskolcra. Igazi rangadóra van kilátás. Miben bízhatnak a szurkolók a kitűnő ellenféllel szemben?
- Az a tény, hogy a Sopron még nem talált legyőzőre ebben a bajnokságban, sok mindent elárul. Vannak új játékosaik, nekik van a legerősebb keretük. A tavalyi extra szezonjuk, a sikeres Euroliga-szereplés és a bajnoki cím összekovácsolta a csapatukat. Látszik, hogy nagyon bíznak az edzőjükben, és rendkívül egységes játékra képesek. Ezzel együtt azt gondolom, jó értelemben pofátlanul agresszívan és óriási alázattal kell játszanunk ahhoz, hogy nyílt mérkőzésre legyünk képesek ellenük. És ha ehhez még párosul legalább három-négy kiemelkedő egyéni teljesítmény, akkor győztesen hagyhatjuk el a pályát a mérkőzés végén. Ez óriási fegyvertény lenne és óriási önbizalmat adhatna a folytatásra, akár a bajnokságra gondolok, akár a Magyar Kupára, ahol szintén összefuthat a két csapat az elődöntőben. Szurkolóinktól eddig is óriási segítséget kaptunk, de remélem, hogy ez még fokozódni fog, akár már most vasárnap. Velük lehet esélyünk a meglepetésre.