- Mennyire értesz egyet azzal a kijelentésemmel, hogy ez az év volt az áttörés a diósgyőri női labdarúgás történetében?
- Ezzel teljesen egyetértek. Nem csak az eredmények miatt, hanem azért is, mert a szurkolók idén ismertek meg minket igazából. Ebben az évben kezdett el kialakulni a szurkolótáborunk, ami - nagyon nagy örömünkre - egyre nagyobb létszámú.

- Újoncként az NB I.-ben szereztetek egy bronzérmet és nyertetek egy Magyar Kupa ezüstöt, valamint megnyertétek a téli teremtornát is.
- Az év első fele valóban fantasztikusan sikerült. Köszönhető ez annak, hogy a tulajdonos úrtól és a klub vezetőitől minden olyan támogatást megkaptunk, ami szükséges volt ahhoz, hogy ilyen remek eredményeket érjünk el. Öröm volt nézni, ahogy a lányok egész tavasszal dolgoztak. A csapat megmutatta azt, hogy nehéz helyzetekben is tudnak egymásért küzdeni. Ha egy kis szerencsénk lett volna, akkor akár már tavaly is bajnoki döntőt játszhattunk volna. Végül bronzérmet szereztünk, aminél idén sem szeretnénk lejjebb adni.

- Ha csak a tabellát nézem, akkor ez a harmadik hely most is megvan, viszont lehetne ez egy második hely is, ha egy-két mérkőzés úgy sikerül. Van benned hiányérzet?
- Van. Nyáron két játékos, Újvári Krisztina és Corina Olar távozott az öltözőből és be kell vallanom, hogy némi űrt hagytak maguk után. Amikor ők felmentek a pályára, mindent kiadtak magukból az edzéseken és a mérkőzéseken is. Corina olyan tekintéllyel bírt az öltözőben is, ami így utólag talán hiányzik egy kicsit. A Haladás elleni őszi hazai vereség után megbeszéltük a lányokkal, hogy abból nem tudunk megélni, ami tavaly volt, ezért mindenkinek teljes erővel az edzésmunkára kell koncentrálnia, és amikor mérkőzést játszunk, nincs más dolgunk, minthogy amit gyakoroltunk, ugyanazt kivigyük a pályára. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy lazábban vegyünk mérkőzéseket, mert akkor úgy fogunk járni, mint a Haladás elleni hazai meccsen, amiről azt gondolta mindenki, hogy meg fogjuk nyerni, majd simán kikapunk. Ekkor állt össze a csapat igazából. A lányok ezt követően minden mérkőzésen mindent elkövettek a győzelemért. Ez nem mindig sikerült, de a küzdelemre és a harci szellemre már nem tudok panaszkodni. A kicsit döcögősebb szezonkezdet után visszataláltunk a helyes útra. 

dvtknoi-ftcnoi_2018-2019_1_03.jpg
Fotók: Szabó Krisztián


- Nem csak távozók, hanem érkezők is voltak nyáron. Például a góllövőlistát 16 góllal vezető Biljana Bradić.
- Őt már a tavalyi szezonban is szerettük volna leigazolni, nem sokon múlott, akkor Görögországba igazolt így csak most jött el ennek az ideje. Vele kapcsolatban felemás érzéseim vannak, a 16 gól nagyon szép, de lehetne ez több is. Mindenki róla beszél, de én inkább azt szeretem kihangsúlyozni, hogy a támadó hármasunk mennyi gólt szerzett. Olivera Milunović, Biljana Bradić és Vachter Fanni 12 meccsen 25 gólt szereztek hárman együtt, ami azt gondolom, hogy kiemelkedő. Számomra nem az az érdekes, hogy ki szerzi a gólt, hanem, hogy megnyerjük a mérkőzést és mindenki vegye ki a maga részét védekezésből és a támadásból egyaránt.

- Ha már szóba hoztad Vachter Fannit, róla jutott eszembe, hogy a saját nevelésű fiatal, válogatott játékosaink egy évvel idősebbek lettek. Hogy értékeled az ő teljesítményüket?
- Menjünk sorban. A még mindig csak 15 esztendős Nagy Fanni nagyon megbízható átlagot hozott, sokat fejlődött a saját posztján, bemutatkozott az U17-es válogatottban is, aminek nagyon örülök. André Antónia és Vachter Fanni is mindent megtettek, hogy ez a csapat sikeres legyen. Mindhárman diósgyőri érzelműek, szeretnek itt játszani, ha így fejlődnek tovább, akkor nagyon jó játékos lehet belőlük és egyszer egy top bajnokságban szerepelhetnek majd. Remélem, hogy Vachter Fannihoz hasonlóan a másik két lány is megmutathatja majd magát a felnőtt válogatottban is, de ez rajtuk is múlik.

- Mi a helyzet az utánpótlással? Egy évvel ez előtt csaknem a nulláról kellett felépíteni. Hogy állunk most?
- Minden korosztályban megvagyunk. Az U14-es, az U16-os és az U19-es csapataink jelenleg a Keleti-csoportban szerepelnek, be kell látni, hogy a kiemelt bajnokságtól még messze vagyunk. Ezzel együtt sosem az eredményeket kell nézni, hanem azt, hogy a játékosok egyénileg hogyan fejlődnek. Egy-egy edzésre három-négy fiatalt időnként fel szoktam hozni, hogy testközelből is lássam őket és ők is megtapasztalhassák, milyen munkát végzünk. Február végétől erre heti rendszerességgel fog majd sor kerülni. Annál nagyobb motiváció egy fiatal labdarúgónak nem hiszem hogy kell, mint az, hogy ha jól teljesít, akkor egyszer ő is pályára léphet majd ebben a csodálatos stadionban. Nem mindenkinek fog ez megadatni, de a legkitartóbbaknak és a legtehetségesebbeknek jó esélye van rá, hogy köztünk legyenek néhány év múlva.

- Várható változás a keretben a téli átigazolási időszakban?
- Igen. Érkező valószínűleg lesz. Egy-két támadót szeretnénk, mert szükség van arra, hogy legyen konkurencia a csapaton belül.

- Korábban többször szóba került - és nem csak a női labdarúgásban -, hogy nem szívesen igazolnak Miskolcra magyar játékosok. Ha ugyanazokat a feltételeket kínáljuk mi és egy budapesti klub, akkor 10-ből 9 esetben az utóbbit választják. Érzel ez ügyben változást?
- Ég és föld a különbség, és ez elsősorban a szurkolóinknak köszönhető. Minden labdarúgó ilyen közönség előtt akar játszani, és a DVTK szurkolói az országban egyedülállóak. Máshol női mérkőzésre csak elvétve látogatnak ki nézők. Már jó néhány játékosnak felkeltette az érdeklődését Budapesten is az, hogy mi ilyen szurkolók előtt tudunk játszani egy fantasztikus stadionban. Eljutottunk odáig, hogy már ők hívnak fel, hogy a közeljövőben szeretnének hozzánk igazolni.

dvtknoi-ftcnoi_2018-2019_1_01.jpg
Fotók: Szabó Krisztián


- Mi a következő év célkitűzése?
- Szeretnénk úja kupadöntőt játszani, de először be is kell jutni. Mint ismert, februárban hazai pályán játsszuk majd az elődöntőt a Haladás ellen, ha továbbjutunk, akkor mindent el fogunk követni azért, hogy a döntő a DVTK Stadionban legyen, tekintettel arra, hogy tavaly Budapesten volt. A bajnokságban továbbra is az első három hely valamelyike a cél, kis szerencsével ez akár a bajnoki döntő is lehet.

- Jól tudom, hogy a szurkolótáborunk híre eljutott a Magyar Labdarúgó Szövetségbe is?
- Nem szeretnék elkiabálni semmit, de azt az ígéretet kaptuk, hogy - mivel látják, hogy a női labdarúgás Diósgyőrben egyre nagyobb népszerűségnek örvend - szeretnének idehozni a következő évben legalább egy felnőtt női válogatott mérkőzést. Ennek nagyon örülünk és büszkék vagyunk rá. Nem tudom elégszer megköszönni azt, hogy ilyen szurkolóink vannak. Ezúton is szeretnék kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kívánni a csapat nevében a klub minden támogatójának, dolgozójának és szurkolójának egyaránt! Hajrá, Diósgyőr!