- Hogyan lettél labdarúgó?
- Koszovóban sok sportot űznek, de mind közül kiemelkedik a labdarúgás. Minden gyerek focista szeretne lenni, én hétévesen kezdtem focizni szülővárosomban Vushtrriban. Végigjártam az összes lépcsőfokot, és 17 évesen bemutatkoztam az élvonalban. Egy évet követően a KF Trepça'89 Mitrovicë csapatába igazoltam, ahol először meglepetésemre balhátvédként számítottak rám. Profi labdarúgóként mindig azt csinálom, amit az edző kér tőlem, de azért örültem, amikor a következő idényben ismét a támadósorban kaptam helyet. Lőttem 16 gólt és adtam 12 gólpasszt, a 4. helyről az elsőre léptünk előre, megszerezve a klub történetének első bajnoki aranyérmét. Kétségkívül ez volt eddigi karrierem legjobb időszaka, megválasztottak a liga legjobb játékosának, mindenki boldog volt körülöttem: a családom, a szurkolók, a klubvezetők. Bemutatkoztunk a Bajnokok Ligája selejtezőjében, ahonnan ugyan tapasztalatlanságunk miatt az első körben búcsúztunk, de így is nagy élményt jelentett. 

- Ezt követően nem csak csapatot, és országot is váltottál, miért a DVTK-t választottad?
- Több ajánlatot is kaptam, ami közül a diósgyőri emelkedett ki. Az otthonival összehasonlítva egészen mások a lehetőségek, közel egy év távlatából is úgy gondolom, jó döntést hoztam. Az első időszak kemény volt, hiszen minden új volt, amit meg kellett szokni, de ezen már túl vagyok. A legörömtelibb újdonság számomra a szurkolók fanatizmusa, mert Koszovóban néhány vereség után elkopnak a nézők, Diósgyőrben ilyenkor is mellettünk állnak. Amikor elkerültek a sikerek, akkor is ott voltak a lelátón, és idegenben sem ásítozott üresen a vendégszektor, ami nagy erőt ad nekünk. Tökéletesen át tudom érezni a helyzetüket, amikor arról beszélek, hogy feljebb kell lépnünk a tabellán, akkor arra is gondolok, hogy egy ilyen közönség megérdemli a győzelmeket, ezért szaladtam hozzájuk a DVSC elleni gólomat követően.

Sokat és jól dolgozunk az edzéseken, ami egyre jobban kijött a mérkőzéseken, még ha többször sem állt mellénk a szerencse. A DVSC elleni győzelem ebből a szempontból is fordulópont lehet, ma is megmutathatjuk, hogy  jó formában vagyunk, és bebizonyíthatjuk, hogy érdemes hinni bennünk.

dvtk-mtk09.jpg
Florent Hasani


- Össze tudod hasonlítani a koszovói és a magyar bajnokságot?
- Otthon inkább a labdabirtoklásra és a szépen felépített támadásokra épül a játék, míg Magyarországon sokkal fontosabb a fizikai erő, és több a hosszú indítás on alapuló gyors támadás. Utóbbi alól egyébként a DVTK kivétel, Fernando Fernández sokkal inkább passzokat, cseleket vár el tőlünk, mint ész nélküli rohanást, ami közelebb áll hozzám. 

- Egy alig kétmilliós ország, ami csak 2016 óta FIFA és UEFA tagállam máris versenyben van a Nemzetek Ligája D divió egyetlen Eb-helyéért. Mi Koszovó titka?
- Rengeteg a tehetség, ahogy említettem, nálunk minden gyerek focista akar lenni, és mindent meg is tesz ezért. Sajnos az anyagi lehetőségek az infrastruktúra rendkívül elmaradott, de éppen csak megtettük az első lépéseket. Úgy gondolom, jó úton indultunk el, az U19-es válogatott tele van reményteljes fiatalokkal, az U21-es válogatottal jól szerepeltünk az Eb-selejtezőkön, az első csapat pedig legutóbb 4-0-ra verte Azerbajdzsánt,  veretlenül végzett az első helyen a csoportjában, és feljutott a C divízióba.

- A koszovói sajtó, a szurkolók mennyire követik a pályafutásod?
- Az év játékosaként és az U21-es válogatott tagjaként igazoltam Diósgyőrbe, ennek megfelelően ma is figyelnek rám. A DVSC ellen lőtt gólomat követően rengeteg szurkoló gratulált, de a győztes meccsek után is rendszeresen keresnek. Természetesen örülök neki, mert újabb motivációt jelent számomra, hogy sok embernek tudok örömet szerezni. Azt pedig külön öröm olvasni, hogy ideje bemutatkoznom a felnőtt válogatottban, ilyen támogatás mellett nem engedhetem meg magamnak azt, hogy ne tegyek meg mindent a pályán a cél érdekében.

- Hogyan hangolódsz a mérkőzésre?
- Minden meccs előtt már az öltözőben előmelegítjük az izmokat, labdázunk egy kicsit, miközben szól a zene. Hogy milyenek a magyar dalok? Mint a koszovói vagy az amerikai: némelyik szám tetszik, a másik nem, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy segít ráhangolódni a találkozóra. Mielőtt a gyepre lépek, mindig elmondok egy imát, Allah segítségét kérem a jó játékhoz és győzelemhez.

- Fontosak a gólok számodra?
- Ki ne szeretne gól lőni? Támadóként ezzel tudok legjobban hozzájárulni a csapat sikeréhez, illetve a támadók teljesítményét leginkább a gólok és a gólpasszok értékelik. Ugyanakkor sosem gondolkodom a szezon előtt azon, hogy 5-10-15 gólt szeretnék lőni, hanem számomra az a legfontosabb, hogy játékommal a csapat hasznára legyek. Nagyon örülök a DVSC elleni gólomnak, amikor megfordultam Márkvárt Dávid passza után, már tudtam, hogy lőni fogok. A mérkőzés előtti héten is kinn maradtam edzés után Bukrán Erikkel, akinek távolról lőttem jó párat. A meccsen is jól találtam el, és valóban szép ívet írt le a labda, de sokkal büszkébb vagyok arra, hogy három pontot ért a gólom. 

- És az MTK ellen?
- Ugyanazt tudom mondani: örülök, hogy sorozatban másodszor is eredményes voltam, de sokkal boldogabbá tesz a két győzelem. Amikor Branko (Branko Mihajlović - a szerk.) megindult, én is rákapcsolatam, mert sejteni lehetett, hogy egy ilyen tapasztalt, jó támadó éles szögből lő, hanem a passzt keresi. Még ha kívülről nem is úgy tűnik, minden gólnak megvan a nehézsége, ennek például az, hogy a kapus mellett két védő is takarta a kaput, de megtaláltam az utat a hálóig. 
Sokkal jobban játszottunk az MTK-nál, védekezésben és támadásban is föléjük nőttünk. Együtt van a csapat, jól dolgozunk az edzéseken, aminek most már a bajnokikon is látjuk az eredményét. Ezen az úton kell továbbhaladni, és akkor Szombathelyen is jönni fog az eredmény. 

- Milyen az élet Miskolcon?
- Először élek külföldön, sok mindent meg kellett szoknom. Rendkívül családszerető vagyok, ezért számomra az a legnehezebb, hogy egyedül vagyok, szerencsére a családtagjaim rendre, meglátogatnak, és maradnak, amíg tehetik, de őket is várja otthon a munka, illetve a barátnőmet az egyetem. Ilyenkor általában együtt kávézunk, vacsorázunk. Szeretem a magyar konyhát, de a vallásom miatt nem eszek sertéshúst, szerencsére mindenhol találok csirkét, marhát. 
Egyébként az édesapám nem csak focirajongó, hanem nagyon jó szeme is van a játékhoz. A mai napig őszintén elmondja, hogy mit csináltam jól a pályán, és mit rontottam el, én pedig hallgatok rá. Egy fiú számára mindig segítség, ha az apja - feltéve, hogy valóban ért a labdarúgáshoz - megosztja vele az észrevételeit, mert biztos lehet benne, hogy mindig az igazat mondja, és csakis jót akar. A DVTK minden meccsét megnézi, a többségét az interneten, de már többször járt Diósgyőrben is. Az előző bajnokság végén a Videoton elleni találkozón is itt volt, a nagy tét miatt rendkívül izgult, de jólesett a támogatása, és a végén együtt örültünk. Mostanában még büszkébb rám, és boldog, hogy a ZTE elleni kupamérkőzés után a DVSC ellen is győztes gólt szereztem, valamint betaláltam az MTK kapujába is, de továbbra is azt hajtogatja, hogy dolgozz még többet, és jönni fog a többi eredmény is. 

Névjegy

Vezetéknév: Hasani
Keresztnév: Florent
Születési idő: 1997. március 30.
Poszt: támadó

Sikerei
Az év játékosa (2017, koszovói Superliga)
Korosztályos válogatott (Koszovó U21 - 10/3)

Koszovói bajnok (2016/2017 KF Trepça'89 Mitrovicë)
Koszovói szuperkupa-győztes (2016/2017 KF Trepça'89 Mitrovicë)

Pályafutása
2018/2019 DVTK (NB I.) 14/2
2017/2018 tavasz DVTK (NB I.) 12/1
2017/2018 ősz KF Trepça'89 Mitrovicë (koszovói 1. osztály)
2016/2017 KF Trepça'89 Mitrovicë (koszovói 1. osztály)
2015/2016 KF Trepça'89 Mitrovicë (koszovói 1. osztály)
2015-ig Vushtrri utánpótlás