- Ha a sétálóutcán a hátad mögül szól valaki, hogy “Doki!”, akkor megfordulsz?
- Meg. Orvosi diplomát szereztem először, de nem szakvizsgáztam, mert sokkal jobban érdekelt az üzleti élet. A gyógyszeriparban helyezkedtem el, munka mellett közgazdász és menedzseri diplomát is szereztem. Azonban a hivatástudat megmaradt bennem, ezért pályafutásom kezdetén hétvégi ügyeleteket is vállaltam. A DVTK-nál a mai napig Dokinak szólítanak, mert egy bő évet dolgoztam csapatorvosként, amire büszke vagyok, nagyon büszke. Minden szurkoló álma, hogy egyszer dolgozhasson a kedvenc csapatáért, ami nekem megadatott Vágó Attila és Sisa Tibor mellett a 2007/2008-as idényben, és időnként később is beugrottam dr. Forgács Alfréd helyetteseként egy-egy hétközi kupameccsre. Sok pozícióban lehet dolgozni egy klubnál, de kevés ember ismerheti meg az öltözői légkört, és még kevesebben nézhetnek mérkőzést a kispadról. Nagyon szép időszak volt ez a bő egy év, még ha minden szempontból egészen más körülmények között dolgoztunk is, mint manapság. Van még fejlesztésre váró terület most is, de az vitathatatlan, hogy az elmúlt évtizedben nagyot lépett előre a DVTK.

- Ezúttal viszont nem orvosként, hanem marketing és kommunikációs igazgatóként tértél vissza a DVTK-hoz.
- Az elmúlt tíz évben sok változás történt a labdarúgáson belül, ma már le sem ülhetnék licence vizsga nélkül a kispadra. Emellett gyakorlatilag teljes karrierem során marketinggel, értékesítéssel és az ezt támogató kommunikációval foglalkoztam, az orvoslás pedig megmaradt hobbinak, így sokkal jobban értek az előbbi területhez. Ahogy említettem, a gyógyszeriparban dolgoztam végig jártam a szamárlétrát, majd 2008-ban az egészségügy és az élelmiszeripar határterületén helyezkedtem el egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében két üzemmel is rendelkező, svájci központú multinál, amely a világ legnagyobb élelmiszeripari kereskedelmi cége. Területi vezetőként kezdtem, értékesítési vezetőként folytattam, majd amikor az üzletágvezetőt előléptették, én vettem át a pozícióját. Az elmúlt hat évben ezt az üzletágat irányítottam, és az említett cég felső vezetéséhez tartoztam. Ez idő alatt sok mindent tanultam, sok tapasztalatot szereztem, és amikor úgy éreztem, eljött az ideje a váltásnak, akkor örömmel fogadtam el a DVTK ajánlatát.

- Hogyan kapcsolódik eddigi munkatapasztalataidhoz a marketing és a kommunikáció?
- Az értékesítés és a marketing természetesen nem ugyanaz, de jelentős átfedések találhatók a két terület között. Emiatt az üzleti életben a legtöbb képzésen szinte mindig egyszerre esik szó mindkét területről. Csak úgy lehet értékesíteni bármilyen terméket, szolgáltatást, ha ismerjük az erősségeit, gyengeségeit, ha tudjuk, mivel lehet eladni, és ezzel gyakorlatilag elérkeztünk a kommunikációhoz is, ami legalább ennyire fontos. És mi köze ennek a focihoz? Természetesen ez egy kicsit más. A profi labdarúgást a szórakoztatóipar részének kell tekinteni, ugyanúgy el kell adni, mint egy koncertet vagy egy mozifilmet. Egy olyan pillanatban érkeztem, amikor a labdarúgócsapat nem a legelőkelőbb helyen áll a bajnokságban, ugyanakkor látom minden oldalról az elszántságot a klubnál. Hiszem, hogy az elvégzett munkának meglesz az eredménye, talán pont a következő mérkőzésen és akkor ez a „termék” a szó szoros és átvitt értelmében is eladhatóvá válik, mert a legjobb marketing a szurkolók felé (a vevőknek) a jó játék és a küzdeni akarás, - szándékosan nem a győzelmet említettem itt. A fő attrakció a futball mellett, nem szabad elfeledkezni a többi sportágról sem, mert az elmúlt években a DVTK egy hasonlóan nagy klubbá nőtte ki magát, mint amilyet évtizedekkel korábban megismertem, jelenleg a jégkorong és a kosárlabda is tömegeket vonz, és folyamatosan nő a röplabda és a női labdarúgó mérkőzések látogatottsága is.

- Mit várhatnak a szurkolók?
- Kemény munkát! De egyelőre hadd ne ígérjek! Ígérgethetnék, de inkább azon dolgozok, dolgozunk, hogy a munkánkkal -hiszen nem egyedül vagyok a marketing és kommunikációs osztályon- mindent megtegyünk a szurkolókért, a partnereinkért, a sportolókért és a sportolni vágyó fiatalokért. Időre van szükségem, hiszen néhány napja érkeztem, az első időszak - amit igyekszem minél rövidebbre szorítani - azzal telik, hogy felmérjem a lehetőségeket, informálódjak, átadjam azt, amit szeretnék megvalósítani. Ez természetesen nem lesz annyira látványos egy külső szemlélőnek. Ezt követően a szurkolókkal és a klubvezetéssel egyeztetve szeretném megvalósítani, azt, amire igény és lehetőség mutatkozik. Azt azonban már most elmondhatom, hogy külföldi gyakorlat alapján ki kell bővíteni azt az élményt, amit egy meccs nyújt, ne csak a 90 perc szórakoztasson (jobb esetben), hanem szeretnénk körítést adni a főprogramnak. Akkor dolgozunk jól, ha a közönség nem öt-tíz perccel a kezdő sípszó előtt érkezik, hanem értelmét látja korábban elindulni, mert biztos lehet benne, hogy jól fogja érezni magát. Elsősorban sporttal kapcsolatos attrakciókban gondolkodunk, amivel úgymond kiszínezzük magát a meccset.

Még egy dolgot szeretnék itt megemlíteni és egy mondat erejéig hadd legyek én is szurkoló. Egyik fő célom az, hogy a jövőben eredménytől függetlenül - fontos az is persze, de nem annyira, mint látni a küzdeni akarást- minden szurkoló úgy hagyja el a sporteseményt, hogy jól érezte magát, mert a jövőben nem akarok lehajtott fejű szurkolókat látni!