- Egy vezető beosztású ember viszonylag kevés szabadidővel rendelkezik. Jut-e ebből az aktív kikapcsolódásra?

- Fontosnak tartom az aktív sportéletet, mert a fizikai állóképességen túl szellemileg is fitt lesz az ember és ennek köszönhetően jobban tudom kezelni a munka közben jelentkező kihívásokat.

Én személy szerint versenyszerűen úsztam, kajakoztam, rendszeresen versenyeztem például a miskolci Csorba-tavon is. Később, az egyetemi évek alatt a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem csapatában fociztam. Akkoriban testnevelési tanszéket az FTC egykori válogatott kapusa, Géczi István vezette, aki a gólyák közül engem is kiválasztott a csapatba. Szinte minden poszton szerepeltem, de leginkább a középpályán számítottak rám. A diplomaosztó után persze abbahagytam a labdarúgást, de azóta is, bármikor stoplikopogást hallok, mindig nosztalgikus élmények tolulnak föl bennem.

A sport ugyanakkor az életem része maradt. Néhány éve újrakezdtem a kajakozást, hiszen nagyon szerencsés helyen, szinte a Duna-parton található a Borsodi budapesti irodaháza. Márciustól novemberig - amikor az időjárás engedi - munka után húsz perccel már a vízen vagyok, télen pedig jöhet az uszoda és a konditerem.

- Mikor járt utoljára mérkőzésen?

- Budapesten élek, ezért elsősorban akkor látom a csapatot, amikor itt játszik - mondanom sem kell, hogy a DVTK-ra gondolok. Mivel elég szoros a kapcsolat a diósgyőri klubvezetőkkel, Sántha Gergellyel és Szabó Tamással is szoktunk ilyenkor személyesen találkozni. Egyrészt szeretem a focit, nem kell kétszer hívni, másrészt pedig segítenek jobban megismerni egymást ezek a kötetlen találkozók. Minél többször találkozunk, annál jobban megértjük, hogy egy ilyen kapcsolatban mire van szüksége a DVTK-nak, és mi az, ami a Borsodi számára járhat értékkel, előnyökkel. Sokszor könnyebb ott megbeszélni a dolgokat, mintha formálisabb keretek között, egy tárgyalóban tennénk ezt. Így amikor már egy asztal mellett kell tisztázni a részleteket, az is sokkal gördülékenyebben megy.

- Eddig labdarúgásról beszéltünk, azonban a DVTK - a régi hagyományokat feltámasztva - ismét több sportágban indít csapatokat. Más sportág képviselőit látta már személyesen?

- Figyelemmel kísérem a jégkorongozók és a kosárlabdázók teljesítményét is, de az ő mérkőzéseikre még nem jutottam el. Az idei év során egyik személyes célkitűzésem az, hogy több időt töltsek el Bőcsön, a sörgyárban, és ebben az esetben biztosan ki fogok látogatni a többi sportág mérkőzéseire, jobban megismerem a DVTK egyéb csapatait is.

- Néhány hónap eltéréssel akkor csatlakozott a Borsodihoz, amikor a cég főtámogatóként belépett a DVTK életébe. Milyen információ voltak akkor a DVTK-ról?

- Maga a labdarúgó csapat egyáltalán nem volt ismeretlen előttem, de a klubról nem rendelkeztem akkor még átfogó információval.

Amikor 2013-ban elkezdtem dolgozni a Borsodi Sörgyár Kft.-nél, akkor számomra kellemes meglepetést okozott a cégen belüli kultúra.  Érzékelhetően nem tipikus multi környezet fogadott.   Sok munkatársunk hosszú ideje a sörgyárnál dolgozik, többen közülük még Bőcsön kezdték a munkát, mielőtt az iroda Budapestre költözött volna. Érdekes érzés volt megtapasztalni, hogy amikor pénteken közeledett a munkanap vége, akkor egyre több helyről lehetett hallani az irodában a DVTK hétvégi mérkőzésének esélylatolgatását, és sok kolléga a mai napig rendszeresen a helyszínen szurkol. Ebből is érezhető a kötődés, az erős érzelmi kapocs a hazai régióhoz. Rajtuk keresztül kezdtem megérteni, hogy miért fontos a Borsodi számára a DVTK, és amikor már én is jobban követtem a csapat életét, akkor ismertem meg, hogy milyen szurkolói bázis áll a DVTK mögött, és milyen hangulatú mérkőzéseket játszanak.

Úgy gondolom, sokat jelentett a munkatársainknak az együttműködés, és úgy éreztem, a lokálpatrióta kollégák számára fájó pont, hogy a vetélytárs támogatja a DVTK-t. Amikor ismét egymásra találtunk, akkor sikerült ezt a tüskét kihúzni. Ekkoriban az értékesítésért voltam felelős, így első kézből tapasztaltam a partnerek reakcióját, Tóth László, az Unió Coop Zrt. vezérigazgatója például elsőként üdvözölte a hírt, hogy ismét a Borsodi felirat olvasható a DVTK mezén.

- Lassan két éve már, hogy ügyvezetőként irányítja a Borsodi Sörgyár Kft.-t. Milyenek a tapasztalatai?

- Amikor egy márka odaáll egy másik márka mellé, fontos, hogy mindkét fél nyertesnek érezze magát. Ezért érdekes szakmai kihívásként tekintettem a DVTK-val kötött megállapodásra, hogyan tudunk úgy együttműködni, hogy egyre több tartalommal töltsük meg azt.  Nekünk egyaránt fontos, hogy a DVTK profitáljon az együttműködésből és a Borsodi márka is fejlődjön. Úgyszintén fontosnak tartom, hogy hasonló értékrend mentén gondolkodunk, és hasonló értékeket próbálunk közvetíteni.

A kezdeti időszakban mindössze néhányszor találkoztunk egy évben, és az együttműködés arra korlátozódott, hogy felkerült a nevünk a DVTK mezére. Mára eljutottunk oda, hogy - a rendszeres találkozóknak is köszönhetően - közös aktivitással jelentkezünk, és beépítjük a DVTK-t is a márkaépítő aktivitásainkba, promócióinkba. Sokkal több az együtt gondolkodás, ezért kölcsönösen jobb eredményeket tudunk elérni.

A Borsodi szeretné tovább erősíteni a helyzetét a hazai piacon. 2012 nyarán a világ egyik legnagyobb sörgyártó vállalata, a Molson Coors kanadai sörgyár vásárolta meg a Borsodi Sörgyár Kft.- t, és ennek köszönhetően hosszú távú, stratégiai építkezés indult meg.

Ezt a folyamatot segíti, hogy kedvező változások indultak el a magyar sörpiacon és a vásárlók egyre nyitottabbak a magasabb minőségű termékekre. Idén lesz 45 éves a Borsodi Sörgyár, egyfajta mini jubileumként izgalmas meglepetésekkel készülünk a fogyasztóink számára.

- Jó bornak nem kell cégér - tartja a közmondás. Mi a helyzet a jó sörrel?

- Szerintem ez már a borra sem igaz, minden téren nagyon nagy a verseny. Ha visszatekintünk, akkor a Borsodi Sör 1973-ban jött létre, amikor a hazai sörfogyasztás bővülése indokolttá tette egy újabb sörgyár megalapítását. Néhány éven belül népszerűvé vált a termék, és ebben a régióban ekkor a Borsodi volt “a” sör. Az előző rendszerben még talán “cégér” nélkül is meg lehetett élni ezen a piacon, ma viszont a gyártók olyan mennyiségben bombázzák üzeneteikkel a fogyasztókat, hogy nincs olyan kiváló minőségű bor vagy sör, amelyik megtalálná saját közönségét reklám nélkül. A Borsodinak is szüksége van a “cégérre”, és nagyszerű lehetőséget nyújt számunkra a DVTK-val történő együttműködés, sok ember számára tudjuk így megmutatni a márkát, ráadásul a fogyasztóink szívéhez közel álló környezetben.

- Azonban jó ideje nem regionális hatókörrel működik a Borsodi Sörgyár, óriási energiákat öl bele a cég, hogy ne csak a megyében, hanem országosan is jelen legyen. A sport és a sör kapcsolata adja magát?

- Eljutottunk odáig, hogy a Borsodi az ország egyik legkedveltebb márkája, valóban a múlté a regionalitás, de a felénk irányuló szeretetet vizsgálva még mindig érezni Észak-Magyarország vezető szerepét.

A Borsodi Sörgyár elkötelezett támogatója a felelős alkoholfogyasztásnak. Ezért a sport és a sör kapcsolatát megfelelően kell kezelni. A futball mérkőzések látogatása vagy akár az otthoni meccsnézés egy jó hangulatú, kötetlen baráti program lehet, amihez nagyon jól kapcsolódhat a sör, ami összehozza az embereket.

- A Borsodi felirat ott van nemcsak a DVTK labdarúgóinak, hanem a jégkorongozók, a kosárlabdázók és a röplabdázók mezén is.

- A Borsodi sör a baráti társaságok, a vidámabb hangulatú összejövetelek “hozzávalója”, ami ugyanúgy igaz bármely sportág esetében, még ha a Borsodi és a futball kapcsolata a legerősebb fogyasztóink szemében az előéletünk miatt. A focihoz kapcsolódunk legerősebben, de ez nem zárja ki a többi alkalmat, a sporton túl több rendezvényen, zenei fesztiválon is jelen vagyunk. Egy a lényeg, a Borsodi kapcsolódjon, esetleg hozzáadjon ahhoz az élményhez, amit a fogyasztók megélnek.

-  Mekkora reklámértékkel bír mindez?

- Magyarországon a futball a legnépszerűbb sportág, ha pusztán a reklámértéket nézzük, akkor a futballcsapat szponzorálása bír a legnagyobb jelentőséggel. Azonban számunkra nagyon fontos a hazai régió támogatása, és részünkről nagyon fontos üzenet, hogy nem csak a futball, hanem a DVTK keretein belül működő többi csapat mögött is ott állunk. Ezzel azt üzenjük, hogy részese vagyunk a helyi közösségnek, itt alakult ki a márka, itt nőttünk nagyra, innen indult a Borsodi, ami mára országos márkává vált.

- Tudom, hogy nehéz forintosítani, de vannak adataik arra vonatkozóan, hogy megtérül-e, vagy megtérült-e már az a befektetés, amivel a diósgyőri sportágakat támogatják?

- Bizonyos mutatók mérhetők (például az online és nyomtatott médiajelenlét), de mások nem. A DVTK jó lehetőséget nyújt az üzeneteink eljuttatásához a fogyasztókhoz. Látunk elmozdulásokat, trendeket, a márka ismertsége, a márka kedveltsége az egyes korcsoportokon belül javuló tendenciát mutat.

- A DVTK drukkerei számára valahol egyértelmű, hogy a Borsodinak támogatnia kell a helyi sportokat, már csak az elmúlt évtizedek hagyományai miatt is. A beszélgetés során szóba került, hogy hosszú távú tervekkel rendelkeznek, mire van szükség ahhoz, hogy mondjuk tíz év múlva is Borsodi feliratú mezben játszanak a DVTK labdarúgói, jégkorongozói, kosárlabdázói és röplabdázói?

- Ahogy említettem, az együttműködés egyre jobb, a kapcsolat egyre szorosabb. Akár az üzletben, akár a magánéletben egy kapcsolat megrontója, ha a két fél mást gondol ugyanarról. Ezt elkerülendő invesztálni kell a kapcsolatba, de nemcsak pénzt, hanem időt, odafigyelést is. Ezért kommunikálunk egymással, közösen határozzuk meg, hogy milyen célokat tűzünk ki magunk elé, és rendszeresen adunk és kapunk visszacsatolást arról, hogy miként értékeljük az együttműködést, tehát senkit nem érhet meglepetés. Ha mégis olyan történik, ami nem áll összhangban akár a DVTK, akár a Borsodi elképzelésével, akkor ez idejében korrigálható. Az aktív együttműködés egyrészt fejleszti, másrészt tartóssá teszi a két márka kapcsolatát. Bízom benne, hogy tíz év múlva arról tudunk beszélni, hogy az eltelt időszak milyen sikeresnek bizonyult a DVTK és a Borsodi számára, és ebben milyen szerepet kapott az együttműködés.