- Hogyan kerültél kapcsolatba a sporttal és a DVTK-val?

- Valamikor jómagam is futballoztam a Szirmabesenyő színeiben. Majd jött egy sérülés, és bár a labdarúgó karrierem véget ért 22 éves koromban, megcsináltam a játékvezetői vizsgát. Szerettem a labdarúgást, így nem akartam elszakadni tőle. Három év alatt a megyei II-ből felkerültem az NB III-as keretbe. Volt szerencsém lengetni több NB II-es rangadón, például amikor a Kiskunfélegyháza játszott a Palotással, azaz az első a másodikkal. Ezen a találkozón Huták Antal korábbi FIFA-játékvezető volt az ellenőr, aki odajött hozzám a mérkőzés után és beszélgettünk. Ennek az lett az eredménye, hogy a következő héten NB I/B-be mentem partjelezni, egy Devecser-Salgótarján találkozóra.

Az egész családom Diósgyőr-szurkoló, amióta az eszemet tudom. Hét-nyolc éves lehettem, amikor édesapám kihozott egy mérkőzésre, szerelem volt első látásra. Ez amolyan családi vonás, hiszen apa kihozott engem, én kihoztam a lányom, és remélem, ez öröklődik majd generációról generációra. A foci szerelmesei vagyunk. Az egész családom. A feleségem sem problémázik sosem, ha meccsre megyek, sőt. Legtöbbször ő is velem tart a stadionba a baráti társaságunkkal.

- Volt törzshelyed a régi Diósgyőri Stadionban?

Általában a B-közép mellett. Oda szólt a bérletem is. Szerettük, szeretjük azt a hangulatot, ami ott van, hiszen nekem az jelenti az igazi szurkolást. Első perctől kiengedtem én is a hangom, és buzdítottam a csapatot, de nem voltam tagja a kemény magnak.

- Melyik volt a legkedvesebb időszak számodra, illetve melyik volt a legkedvesebb mérkőzés, amelyen ott voltál?

A legemlékezetesebb mérkőzés számomra egy Honvéd elleni 5-1-es győzelem volt, még a Tornyi-érában, ami annak az évnek a legjobb találkozója is volt. Azt a csapatot sorolnám az egyik legjobbnak is, amelynek a mérkőzéseire élmény volt járni. De a Nyíregyháza, Ferencváros, Újpest elleni mérkőzések mindannyiszor parázs hangulatot idéztek. Oda-vissza remek hangulatú találkozók voltak.

Idegenbeli mérkőzésekre a munkámból kifolyólag sajnos nem mindig jutok el, persze a fontosabb rangadókon és a Magyar Kupa döntőn ott voltam. Fantasztikus élmény visszagondolni rá.

- Játékvezetőként volt alkalmad Diósgyőr-mérkőzésen működni?

- Igen, jó pár alkalommal megadatott. Egyszer össze is vesztem Tornyi Barnabással, ugyanis amikor 13-0-ra vezetett már a Diósgyőr, kettő perccel hamarabb lefújtam a felkészülési mérkőzést. Kérdőre is vont emiatt, de aztán nem lett belőle különösebb probléma.

- Mivel foglalkozol a hétköznapokon?

- Kereskedőként dolgozom, egy zöldségesnek vagyok a tulajdonosa. 

- A stadion mellett dolgozol, mondhatni a stadionnal együtt lélegzel. Milyen látni azt, hogy zajlik az építkezés?

- Irigykedve néztem a debreceni arénát, amikor Debrecenbe jártunk meccsre, illetve a Puskás Akadémia fantasztikus stadionját is. Úgy gondolom, most már mi is megérdemeljük azt, hogy kapjunk egy új arénát. A diósgyőri közeg az, ahol mind a mai napig rajonganak az emberek a futballért. Ha sikerül egy jó csapatot összerakni az elkövetkező években, akkor itt gyanítom minimum tízezer ember kint lesz egy-egy mérkőzésen.

Mindig érdekes látni meccsnapokon az embereket, hogy már délelőtt sállal a nyakukban mászkálnak a környéken, és ha nem is feltétlenül az én üzletembe, de a szomszédos szórakoztató egységekbe érkeznek hangolódni a délutáni összecsapásra.

Nagyon jó dolognak tartottam a szezon elején azt, hogy a mérkőzésre szóló jegyet felmutatva ingyenessé vált a tömegközlekedés a városban, hiszen sokak dolgát megkönnyítették azzal, hogy nem kell a parkolóhelyekért harcolni. Valamint ez is egyfajta közösség formáló erő, hiszen együtt érkezni a diósgyőri szurkolókkal teli villamossal, egy külön élmény meccsnapokon.

- Hogyan értékeled a csapat mostani teljesítményét?

- Bízom benne, hogy szebb tavaszunk lesz. Nagyon jól kezdtünk, az első két meccs után sokan - köztük én is - úgy voltam vele, hogy ez a csapat benne lesz az első háromban. Aztán jött az a törés, amiből nagyon nehezen, de hál’ Istennek sikerült végül kilábalni. Ha sikerülne három-négy valóban jó játékossal megerősíteni a keretet, a középmezőny minimum elvárás lehetne a csapattól az év végére.

- Mit jelent számodra a DVTK?

- Mindent. Ha a sportra gondol az ember, csak ez a négy betű jut az eszembe. Ezzel sok miskolci és Miskolc környéki van így. Remélem, hogy azok, akik magukra húzzák a DVTK-címeres mezt, jöjjön bárhonnan is az illető, legalább olyan lelkesedéssel és odaadással fognak küzdeni, és olyan szenvedéllyel játszani, ahogy mi szurkolók vagyunk a csapat iránt a lelátón.