dvtk.eu: - Hogyan kezdődött? Mikor voltál először mérkőzésen?

Kerényi Zoltán: - Nálam viszonylag későn jött a meccsre járás, 16 éves voltam.. Annak ellenére, hogy későn érkeztem a stadionba, már előtte is figyeltem a Diósgyőrt. első alkalommal a Haladással játszottunk 1997-ben, amikor a félidőben két góllal ment a szombathelyi csapat, de fordítottunk, és a vége 3-2 lett. Nagyon meghatározó élmény, talán ezért is vagyok most az, ami , mert az a „soha fel nem adni” és a „mindig küzdeni kell” mentalitás nagyon bennem maradt. Utána kezdtünk el kijárni, először még apukámmal, majd a haverokkal, osztálytársakkal. 2001-ben, amikor harmadosztályúak voltunk, akkor mentem először a kanyarba, egy jó barátom vitt oda, én pedig ott ragadtam, és a része lettem.

dvtk.eu: - Mennyit látsz egy meccsből?

Kerényi Zoltán: - Nem sokat, de ez régen is így volt. A jó meccseket - ha el tudom kapni a televízióban - visszanézem.

dvtk.eu: - Mivel foglalkozol a hétköznapokban?

Kerényi Zoltán: - Ugyanolyan egyszerű melós vagyok, mint a többi Diósgyőr szurkoló.

dvtk.eu: - Szurkoló és szurkoló között sokan szeretnek különbséget tenni. Akik nem ultrák, nem biztos, hogy értik. Mitől más egy ultra, mint egy „átlagos szurkoló”?

Kerényi Zoltán: - Szokták kérdezni, hogy ki a nagyobb Diósgyőr szurkoló? Ilyen szerintem nincsen. Mindegy, hogy valaki ott van minden meccsen, esetleg úgy szurkol, mint az ultrák, és 90 percen keresztül énekel, koreográfiát csinál, esetleg alkalmanként ott ül a Naposon a gyerekeivel, a családjával. Mindenki nagy Diósgyőr szurkoló, nincs ilyen, hogy ki a nagyobb, vagy a kisebb szurkoló. A különbség inkább a mentalitásban van. Ember és ember között is van rengeteg különbség. Az ultrák és a táborba járók jobban szeretik kiengedni a hangjukat, és ez valamilyen szinten buli is. Főleg a fiataloknak. Nagyjából ennyi. Szorosan ide kapcsolódik - az utóbbi időben vettem észre -, hogy amíg régen az úgynevezett „átlagos szurkolók” nem nagyon jártak idegenbe, ma már többen vannak, mint az ultrák, vagy a tábor tagjai. A mi részünkről ez nem túl pozitív, de számukra nagyon szép és becsülendő.

dvtk.eu: -  Hány fő jelenleg Diósgyőrben, aki tényleg igazi ultra?

Kerényi Zoltán: - Kevés. Az ultra élet sajnos kezd kihalni, már nagyon a végét járja. A kilencvenes évek végén és a kétezres évek első felében még virult a mozgalom az egész országban és Diósgyőrben is. Akkor rengetegen voltunk. Jelenleg pár tucat főről beszélhetünk, nem éri el a százat. De ezt is külön kell választani. Vannak az ultrák, van a brigád és van a tábor. Aki a táborban használható, és nagyjából állandó, az olyan 3-400 fő. Ez az Y szektor és a közvetlen környezete. Nem az egész kanyar, csak az Y közvetlen környezete. A brigád a szerezett szurkolói csoportok tagjait és a nagyon közeli külsős embereket tömöríti magába, ez olyan 100-150 fő.

amigeleken.hu: - Vannak olyanok, akik régebben veletek szurkoltak, ultrának tartották magukat, de ma már nem akarnak, nem tudnak annyira benne lenni a szurkolói életben. Őket, be tudjátok vonni olykor-olykor?

Kerényi Zoltán: - Általában ők többen is vannak egy-egy meccsen, mint mi vagyunk az Y szektorban.  Igen, egy-egy akcióba be tudjuk vonni őket is.

amigeleken.hu: - Mondtad, hogy idegenbe többen járnak az „átlagos szurkolók”. Jó példa erre a paksi meccs, talán hárman vagy négyen lehettetek. Ilyenkor nem szoktátok elosztani egymás között, hogy ki tud menni és ki nem? Az én szemszögemből az „gáz”, ha nem tudunk kiállni dobokkal, stb. Ha ez nincs meg, akkor nincs, akihez csatlakozni.

Kerényi Zoltán: - Néhány évvel ezelőtt még leosztottuk egymás között, hogy minden meccsre menjen el legalább egy-két ember minden csoportból. Legyenek kint a drapik, legyen egy-két dob és legyen valaki, aki vezérszurkoló lesz a meccsen. Most már nincs ilyen sajnos. Nagyon sok köze van ehhez, annak, amit az előbb mondtam, hogy az ultra élet meghalt Diósgyőrben. Vagy legalábbis nagyon haldoklik.

dvtk.eu: - A jelenről tehát nem vagy túl pozitív véleménnyel. Ennyire borúsan látod a jövőt is?

Kerényi Zoltán: - Nincs veszve minden, mert a fiatalokat érdekli a szurkolói élet és az ultra élet. Sablonosan hangozhat, de ehhez kell egy jó csapat, hogy az emberek kijöjjenek és legyen kinek szurkolni. Mindennek a foci az alapja.

amigeleken.hu: - Tudjuk, hogy a szabályozás miatt sokan elfordultak, de hamarabb kezdett el haldokolni, mint ahogy a szabályozás elkezdődött volna. Lehet, hogy ez volt az utolsó szög? Szerinted mi ennek az oka?

Kerényi Zoltán: - Mert régebben divat volt, külföldön is ezt láttuk, és Magyarországon is erős ultratáborok és szurkolótáborok álltak a csapatok mögött. De nem is ez a baj, inkább azt mondanám, hogy az a generáció „kihalt”, akik ezt szerették csinálni. Sok olyan emberünk is van, aki a bojkott előtt még itt volt velünk, a bojkott óta pedig vagy egyáltalán nem jár meccsre, vagy átment a Naposra, esetleg a Tribünre.

dvtk.eu: - Mennyire viselte meg a bojkott a szurkolói életet?

Kerényi Zoltán: - Nagyon. Nem is a bojkott miatt veszítettünk el sok embert, hanem már az azt megelőző időszak miatt. Amikor jöttek a különböző tiltások, az sok embernek elvette a kedvét. Azért jönnek ide a srácok, hogy jól érezzék magukat, az utóbbi időben pedig már úgy voltunk vele, hogy semmit sem szabad csinálni. A Groupamában láthattuk, hogy gyakorlatilag már fel sem szabad állni, mert a rendezők rád szólnak. Az emberek így már nem akarnak kijönni. A bojkott miatt a fiatalokat veszítettük el, azokat az embereket, akiket be lehetett volna építeni. Próbáljuk összeszedni újra őket, de most már nehezebb. 2004 óta a tábor nagy része legalább ötször kicserélődött. Minden szezonkezdetkor új és új arcokat látunk, a régiekből pedig egyre kevesebb van. Azok közül, akikkel elkezdtem meccsre járni a 16-os szektorba, már csak néhány tucat ember van itt. Nagyon sok fiatal,  azért jön a szektorunkba, hogy szelfizzen, vagy csajozzon. Ezért sincs hangerőnk. Először azt kellene megtanulni az embernek, ha szurkolás van, akkor teljes hangerővel szurkoljanak, ne csak tátogjanak. Mi sem erőltetjük a 90 percen keresztül tartó szurkolást, mert az évek során azt vettem észre, hogy egyre halkabbak vagyunk. Ez mindenkire igaz, de ránk hatványozottan.

dvtk.eu: - Sokan átmentek más szektorba, erről már beszéltünk. De hol vannak a többiek?

Kerényi Zoltán: - Kinőttek belőle. A család miatt elsősorban. És sokan inkább megnézik otthon a televízióban. Szerintem sem kellene élőben adni a magyar meccseket, sok embert elvisz, kényelmesebb. Jó példa erre a tavaszi Nyíregyháza elleni NB III.-as meccs. Sokan voltunk, de még több ember lehetett volna, nekem is nagyon sok ismerősöm mondta, hogy itt lesz, de esett az eső és nem jöttek ki. Ma már sokkal kényelmesebb a szurkoló, mint volt 10 vagy 20 évvel ez előtt.

dvtk.eu: - Érdekes ez, hiszen vannak fedett lelátóink is és arra a meccsre mindenhová 300 forint volt a belépő. Erre megoldás lehet az új stadion szerinted?

Kerényi Zoltán: - Ideig-óráig igen, de attól félek, hogy nagyon drágák lesznek a belépők. Látjátok, hogy a Napos Oldal is nagyon foghíjas sokszor. Ez többek között a pénz miatt van. Most már egyre jobb viszonyban vagyunk a Napos Oldal szurkolóival és ők folyamatosan panaszkodnak, hogy nagyon drága a jegy. Sokan jönnek inkább ide, az álló szektorba, viszont ha rossz idő van, akkor nem jönnek ki.

dvtk.eu: - Van valami tervetek arra, hogy növeljétek a tábor létszámát? Egyáltalán, hogyan lehet hozzátok csatlakozni azon túl, hogy valaki az Y szektorba vásárol belépőt?

Kerényi Zoltán: - Az elsődleges, hogy itt legyen velünk a szektorban. Fontos, hogy megismerjük az arcokat. Én is úgy kerültem be a szűkebb brigádba, hogy látták rajtam, hogy milyen vagyok. Hogy mindig itt vagyok, kiveszem a részem mindenből, és használható ember vagyok. Erre van a leginkább szükségünk, hogy valaki használható legyen. A második lépés az, hogy idegenbe is utazzon velünk. Ilyenkor nem csak egy brigádba lehet bekerülni, hanem rengeteg barátság is szövődik, hiszen egy idegenbeli túra sokkal jobban összehozza az embereket, mint egy hazai meccs, amikor itt vagyunk kettő órán keresztül a stadionban. A legjobb meccseim nekem is idegenben voltak mindig.

amigeleken.hu: - Volt egy nagy váltás nálatok, amikor Feledi Laci befejezte. Ő volt a vezére az egész tábornak, majd jöttél te. Hogy lesz valaki vezérszurkoló?

Kerényi Zoltán: - Én tíz éve már Laci mellett voltam. Ő állt a kerítésen, én álltam a korláton néhány társammal együtt. Ha ő nem tudott jelen lenni, akkor főleg én voltam az előénekes. Amikor 2014 decemberében az Újpest meccs előtt bejelentette, hogy abbahagyja, akkor azt mondta, hogy én legyek az utód. A többi csoportvezető erre egyöntetűen rábólintott, mert egész egyszerűen nincs más ember, aki meg tudná csinálni.

amigeleken.hu: - Te ezt akartad?

Kerényi Zoltán: - Nem.

amigeleken.hu: - Csak azért vállaltad el, mert nem volt más?

Kerényi Zoltán: - Igen.

amigeleken.hu: - Amikor Laci kilépett mondhatjuk, hogy meggyengült a Bajtársak csoport? Sokan, ha jól tudom, vele együtt távoztak.

Kerényi Zoltán: - Addig meghatározó volt a táboron belül a Bajtársak csoport, ma már szerintem nem az. Pont azért, mert sokan kiléptek belőle. Akik még benne vagyunk, azoknak is csak egy része aktív. Sokan tagjai a csoportnak, de kint dolgoznak Angliában, Németországban, vagy akár a Dunántúlon.

amigeleken.hu: - Régen Laci csak olyankor nem vezényelte a tábort, amikor valami miatt végképp nem tudott eljönni. Nálad ez másképp van. Sokszor előfordul, hogy az első félidőben te vagy fent a kerítésen, a másodikban pedig Nomád.

Kerényi Zoltán: - Laci idejében nagyon ritkán fordult elő, hogy más ment fel helyette, és aki felment helyette - például én is -, annak nem volt rutinja. Soha senki nem is fogja tudni úgy irányítani, ahogy Laci. Én ezt pont azért csinálom, hogy Nomád belejöjjön a dologba, és ha én esetleg nem leszek egyáltalán, akkor ő tudjon helyettesíteni száz százalékosan. A másik dolog, hogy Lacinak sokkal több szabadideje volt a munkája miatt, több helyen tudott ott lenni, amit én a munkám miatt nem tudok megtenni.

amigeleken.hu: - A Bajtársak meggyengülésével melyik csoport lett a legerősebb?

Kerényi Zoltán: - Jelen pillanatban szerintem a Commandos. Néhány évvel ez előtt a Sturm und Drang nagyon erős volt, ugye ők elsősorban huligán csoport, de nagyon sokszor segítettek nekünk a koreográfiákban, a szurkolásban és minden másban. Korábban még a Barcikai brigád volt nagyon erős és összetartó. Mintha most ők is leszálló ágba kerültek volna, de hiszek benne, hogy összeszedik magukat.

amigeleken.hu: - Ugyanakkor megjelentek új csoportok is, pl. a Beagle Boys.

Kerényi Zoltán: - Igen. Ők szerencsi srácok, jól csinálják a dolgaikat, de minimálisan aktívabbnak kellene lenniük.

amigeleken.hu: - Ezzel együtt eltűnt a Red Company, akik nagy reménységnek indultak.

Kerényi Zoltán: - Én is úgy ítéltem meg, hogy belőlük akár vezető csoport is lehetne, de velük is az volt a baj, hogy fiatalok voltak, és rengeteg ember elhagyta őket, mert megunták a dolgot. Akik aktívabbak voltak, azok más csoportba léptek be, elsősorban a Sturmba és a Commandosba.

dvtk.eu: - Nem lenne szerencsés újra egy zászló alá összevonni a csoportokat? Régen egy rövid ideig Harcosok néven ez már megtörtént.

Kerényi Zoltán: - Nem. Annyira másképp gondolkodunk a dolgokról, hogy sokszor még így is nehéz megcsinálni, amit szeretnénk. Azért sem lehetne ezt nehéz tető alá hozni, mert a Commandos például 2003 óta létezik, ők biztosan nem mennének ilyenbe bele, hogy elhagyják a nevüket egy nagyobb csoport kedvéért. A Harcosok idején is nagyon sok probléma adódott a rivalizálásból, és a csoport megszűnése után is volt széthúzás ebből. Aki a Fighters-ből érkezett, az nem ugyanúgy gondolkodott, mint aki a Redskins-ből, vagy a régi Ultras-ból. Egy évig talán tudnánk működtetni, aztán megint jönne a széthúzás, és kezdhetnénk a nulláról.

dvtk.eu: - Kicsit kanyarodjunk vissza, kérlek, hogy segíts nekünk tisztába tenni a fogalmakat. Sok szurkoló és külső szemlélő, vagy a média munkatársai sincsenek ezzel sokszor tisztában. Mitől más egy ultra és - te nevezted így - huligán?

Kerényi Zoltán: - Most már nincs akkora különbség, mint régen volt. Diósgyőrben élesen nem különült el sosem. A Ferencvárosnál vagy az Újpestnél jobban külön lehetett választani. Az ultra szurkolt, a huligán pedig csinálta a saját dolgát. Ahogy említettem is, a Sturm sokat segít nekünk szurkolásban és mi is sokat segítünk nekik más dolgokban ezért Diósgyőrben nem ultráról és huligánról, hanem ma már brigádról beszélünk. Mivel nagyon kevés igazi ultra maradt, ezért nehéz lenne egyedül kivitelezni a szurkolást.

dvtk.eu: - Sokan, kicsit ferde szemmel néznek rátok, de ti nem kevés pénzt, időt és energiát áldoztok arra, hogy ott legyetek mindenhol és színesítsétek a szurkolást. Mennyibe kerül egy koreográfia?

Kerényi Zoltán: - Az Újpest elleni nem volt olyan drága, 50 ezer forintból jött ki. Voltak régebben nagyobb koreográfiánk, amikor csináltuk a 100 éves, ötszektorost, vagy a bajnokcsapatos, hétszektorost, azok már nem is tudom pontosan mennyibe kerültek. Nagyon drágák voltak, nagyjából félmillió forintot költöttünk rá.

dvtk.eu: - Meddig gyűjtötök egy ilyenre?

Kerényi Zoltán: - Hónapokon keresztül.

dvtk.eu: - És adnak az emberek?

Kerényi Zoltán: - Adnak.

amigeleken.hu: - Akkor ez most jó alkalom arra, hogy „bepromotáld” a stadionbúcsúztató koreográfiáját, és az arra való gyűjtést.

Kerényi Zoltán: - Picit visszatérnék a tábor és a többi szurkoló közötti viszonyra. Nagyon sokáig nem volt a legjobb a kapcsolat az ultrák és a többi szurkoló között, de nagyon őszintén mondom, hogy amióta én meccsre járok nem volt olyan jó a viszonyunk a Napos Oldal szurkolóival, mint most. Ennek nagyon örülök. A stadionbúcsúztatóra a gyűjtést már együtt csináljuk, és együtt is akarjuk kivitelezni a látványt. Azt akarjuk, hogy a három szektorban legyen egy nagy koreográfia és végig az egész Naposon. Egyébként ez pont egy Napos Oldalas srácnak jutott eszébe, hogy ott is kellene csinálni valamit és teljes mértékben partnerek vagyunk ebben. Már tavaly ősz eleje óta elkezdtünk gyűjteni, és a következő hazai meccsen, valamint a Gyirmót elleni idegenbeli előtt is akarunk egy nagyobb gyűjtést csinálni. Most már van számlaszámunk is (CIB bank 10700086-69611988-51100005), így a külföldön élők is utalhatnak nekünk, és ők is segíthetnek abban, hogy méltóképpen búcsúztassuk a stadiont.

amigeleken.hu: - Nem fordult meg a fejetekben, régebben volt erre példa, hogy sálakat, pólókat gyártsatok és ezeket valamilyen támogatás fejében osztogassatok, árusítsatok a szurkolóknak? A bevételt például a koreográfiákra lehetne fordítani.

Kerényi Zoltán: - Megfordult a fejünkben, de mivel elég jól működik jelenleg a DVTK Ajándékbolt, nem lenne nagy bevétel belőle. Emellett nagyon sok herce-hurca árán lehet jogilag is rendezni mindent. Volt egy időszak, amikor bordó pulcsikat árultunk. A csoportok saját emblémáját tettük rá, és volt olyan, amit logó nélkül adtunk. Ezekből nagyon sokat sikerült eladni, a bevételt a koreográfiákra fordítottuk. Most valami hasonlón gondolkodunk.

dvtk.eu: - A koreográfiákról már esett szó, beszéljünk a dalokról, rigmusokról! Az igazi nagy slágerek elég régen születtek, bennem a mai napig jobban élnek a kilencvenes évek nótái, mint a maiak.

Kerényi Zoltán: - Bennem is.

dvtk.eu: - Miért nem születnek új rigmusok?

Kerényi Zoltán: - Tavasszal elkezdtünk próbálgatni négy új dalt. Bár nem próbálgatni kellene, hanem csinálni teljes erőbedobással, így ezek sajnos még nem mennek túl jól. Korábban volt két állandó dobosunk, akik ma már kevesebbszer állnak oda a dobhoz, ez nagyon nagy érvágás számunkra. Jöttek fiatalok, akik elkezdtek dobolni, de nekik ebbe még bele kell tanulniuk. Jelen pillanatban van egy olyan fiatal dobosunk, aki ha nincs itt, akkor káosz van. Éppen ezért nem ülnek többek között az új dalok sem.  Egyébként a Napos Oldallal mostanában kezdtünk el beszélni arról, hogy jobban be kellene vonni őket a szurkolásba. Náluk is van dobos, a cél az lenne, hogy kitaláljunk valami olyat, amivel az egész lelátót be tudjuk vonni akár perceken keresztül is, többször is egy meccs alatt. Vannak olyan dalok, amiket mindenki énekel, de jó lenne valami hosszabb, felelgetős, ezen gondolkodunk most.

amigeleken.hu: - Mi annak idején sokszor kerestük Lacit ötletekkel, hogyan lehetne színesíteni a szurkolást, de ő konzervatív volt sok szempontból. Mivel új dalok is vannak, nem gondoltatok arra, hogy argentin példára trombita is kísérje a dalokat?

Kerényi Zoltán: - Ez annyira idegen lenne tőlünk, hogy szerintem nem venné jól ki magát. Az emberek nagy része nem fogadná el. Ez valamilyen szinten olyan, mint a tapsolóbot, nem focimeccsre való, vagy legalábbis nem a Diósgyőr táborba.

dvtk.eu: - És ha meghirdetnénk egy olyan rigmusíró pályázatot, aminek ti lennétek a zsűritagjai, hajlandóak lennétek a legjobbakat felvenni a repertoárba?

Kerényi Zoltán: - Kizártnak tartom. Ez így nagyon műanyag lenne. Az új dalok általában úgy születnek, hogy elmegyünk egy idegenbeli túrára, és elkezdünk énekelni. Hallottunk külföldi szurkolókat, németeket, olaszokat, lengyeleket, vagy a Balkánról egy-két tábort, az ő nótáikat elkezdtük dúdolgatni, szövegeket költeni hozzá, így születtek a nótáink általában.

dvtk.eu: - Hogy néz ki a szervezési oldala a szurkolásnak vagy a túráknak 2016-ban? Van egy titkos facebook csoportotok, megy körbe az SMS? Hogyan kell ezt elképzelni?

Kerényi Zoltán: - Sajnos ma már mindennek az alapja a facebook főleg a fiataljainknál. Ez jó is, mert el tudjuk érni egymást mindig, de megvan a negatív oldala is. Feledi Laci mondta mindig, hogy a szurkolói élet nem az interneten zajlik. Sajnos ma már félig-meddig igen. A logisztikáról annyit, hogy  nem egyedül vagyok vezető. Én vagyok az előénekes, én kerültem a kirakatba, de van még néhány ember, akik egyenrangúak velem. Ők a csoportok vezetői és néhány idősebb tag. Mi hatan-nyolcan irányítjuk az utazást, a koreográfia-készítést, stb.

amigeleken.hu: - Beszéljünk néhány aktualitásról. Úgy hallottam, hogy néhány hete találkoztatok Horváth Ferenccel.

Kerényi Zoltán: - Így igaz.

amigeleken.hu: - Hogy jött létre ez a találkozó? Miről esett szó?

Kerényi Zoltán: - Feri kezdeményezett egy találkozót a szervezett szurkolói csoportok vezetőivel. Ezen mindannyian meglepődtünk, mert legjobb tudomásunk szerint ilyen még sohasem történt Diósgyőrben, hogy egy vezetőedző kezdeményezzen ilyen beszélgetést. Csak jót tudok mondani róla. Vagy teljesen őszinte volt, vagy nagyon tudta azt, hogy mit szeretnénk hallani. Én hívő ember vagyok, úgyhogy én hiszek neki. Nagyon komolyan gondolja a dolgokat, nagyon szimpatikus volt. Látszik, hogy a szívét-lelkét beleadja abba, mit csinál.

dvtk.eu: - Kért tőletek Feri bármi is?

Kerényi Zoltán: - Annyit kért, hogy adjunk neki időt. Azt mondta, hogy az első négy meccsre ő egy pontot remélt, akkor már túl voltunk ezeken. Ismerjük az eredményeket, mi is gondoltuk, hogy a szárnyalás nem fog sokáig tartani. Ugyanakkor rossz volt nézni, hogy mennyire szétesett az első két meccs után a játékunk. Mintha a játékosok nem akartak volna játszani. Mindenesetre mi adunk időt Ferinek, ehhez tartjuk magunkat.

amigeleken.hu: - Számított, hogy már játszott itt korábban?

Kerényi Zoltán: - Nekem számított. Amíg itt játszott, nagyon tetszett a játéka. Csúszott-mászott, nem érdekelte semmi. Van egy nagyon meghatározó élményem vele kapcsolatban, ezt egy interjúban olvastam, hogy amikor válogatott volt és szólt a magyar himnusz, a mellette lévő dumált neki, mire ő odafordult és azt mondta, hogy: barátom, örülj, hogy itt lehetsz és a magyar himnuszt hallgathatod, a magyar címerre téve a kezedet. Ezekből is látszik, hogy ő milyen ember. Szerintem alkalmas lehet ide vezetőedzőnek, ha adnak neki időt a vezetők és a szurkolók is.

dvtk.eu:  - Milyen a viszonyod, vagy a viszonyotok a játékosokkal?

Kerényi Zoltán: - Leginkább semmilyen. A tavalyi évben volt az sokszor probléma, hogy egy vesztes meccs, vagy egy hazai döntetlen után a városban láttuk őket bulizni. Ebből voltak is apróbb nézeteltérések, de hála Istennek semmi komoly. Ezt a DVTK játékosa nem engedheti meg magának. Üljenek be valahová, ahol nem látja őket senki, ott azt csinálnak, amit akarnak. Horváth Ferenc egyetértett ezzel, ugyanakkor félig-meddig viccesen hozzátette, hogy a mai játékosok már inni sem tudnak rendesen.

dvtk.eu: - Ilyenkor szoktunk lehetőséget adni, hogy szurkolóink üzenjenek. Mi üzennél ultraként a labdarúgásunk vezetőinek, a klubvezetőknek és a szurkolóknak?

Kerényi Zoltán: - Sok nyomdafestéket nem tűrő dolgot tudnék mondani a szövetséggel kapcsolatban, de inkább csak azt szeretném kérni, hogy azzal törődjenek, ami a dolguk, a focival, ne a szurkolókat vegzálják. A klubtól azt szeretném kérni, hogy jobban álljanak ki a szurkolókért, ez a legfontosabb számunkra. A Diósgyőr szurkolóknak pedig annyit üzenek, hogy csak együtt, összefogással lehetünk újra a legnagyobbak!

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!